Visszanézek életemre

Visszanézek életemre Visszanézek életemre, és már most úgy fájlalom, hogy mind attól, ami voltam, el kell búcsúznom. Búcsúznom kell a hőn szeretett, pipaccsal telt réttől, a nyarak szépségétől, madárcsicsergéstől. El kell búcsúznom attól a szívemhez nőtt háztól mely visszhangzott gyermekeim boldog zsivajától, s magától az élettől is, amit oly nagyra becsültem, hiszen gyönyörű családom Ő adta nekem. Néha kicsordulnak könnyeim mikor arra gondolok, ma még élek, de holnap már Én is búcsúzkodhatok. S lehet, hogy ez a végső búcsú majd úgy történik meg, hogy időm sem lesz azt mondani - Isten veletek- Tudom, hogy nincs kivétel mert az időnk kiszabott. Nincs halasztás, nincs engedély, mi hosszabbítást hoz, mert úgy van igazságként elrendelve, hogy a gazdagok sem lehetnek a pénzükkel halhatatlanok. Jól van ez így. Így van rendjén. Ha menni kell, megyünk. Búcsúzva, vagy búcsú nélkül, angyalok leszünk. Akik majd vissza-visszajárnak, hogy megnézzék a házat, és őrzői legyenek az itt hagyott családnak. Visszanézek életemre, és már nem fájlalom többé, hogy az ember nem élhet örökkön-örökké, hiszen mind hagyunk itt valami nagyon-nagyon szépet, ami értéket, értelmet ad ennek a röpke földi létnek. Kun Magdolna