Odamentem a kilátásért, de a konyhán kaptam a legnagyobb pofont

Van egy íratlan szabály a hazai vendéglátásban: ha a panoráma eladja a helyet, a konyha behúzza a kéziféket. Borbirtokokra a flancért és a dűlők romantikájáért járunk, a tányérra meg általában odavetnek valami biztonsági alibikaját, aminek egyetlen funkciója, hogy felszívja a savakat, amíg mi a naplementét fotózzuk. ​Ezzel a kényelmes meggyőződéssel érkeztem Neszmélyre, a Meleges-hegy tetejére, ahol a Duna negyven kilométeres sávban vágja ketté a tájat. Aztán elém toltak egy tányér koreai bolognait, vastag, helyben gyúrt udontésztával. ​Ebben a videóban beviszlek titeket a kulisszák mögé, és megmutatom, mi történik akkor, amikor egy étterem fellázad a saját földrajzi adottságai ellen. Megkóstoljuk a lazacot, a szőlő édességével pimaszul felütött bélszín carpacciót, és megkeressük a csendes idill mögött lüktető, izzadságszagú valóságot. Mert ott bent a zárt ajtók mögött a srácok pontosan tudják: a táj csak egy adottság, de a tiszteletet a tányéron kell kivívni. ​Tartsatok velem egy olyan rejtett kincsbe, amiért érdemes letérni a térképről! ​A videó a Hilltop Neszmély támogatásával jött létre. Köszönöm nekik a partnerséget, és hogy hagyták, hogy a magam nyers, filtermentes stílusában mutassam meg, milyen munka is zajlik náluk valójában.