Hol van az az egy ...

Dalszöveg : Fekete Angyal Zene :    / @istiai-rock-music   Hányszor próbáltam újra,de mindig ugyanaz a vége, Csak fáradt sóhajok,amik elvesznek az éjbe… Újra kezdett kapcsolatok,amik rommá lesznek, Örökké fájó szívem ,csak bolyong a végtelenben… Nem adtam fel soha ,mert mindig is hittem, A boldogság nekem is jár, de mégsem nekem kedvez… Túl sok a korbács ütés,mi szétszaggatta a lelkem, Hol van ami az az egy aki szeretne engem ? Egyszer rám talál még az a két szem, mely értem ragyog, Nem marad örökké árván a szívem, mely még dobog... Bár ezer seb éget, nem adom fel soha már, Mert a megtört szívre egyszer még szerelem vár... Lesz még egy ölelés, mely minden könnyet letöröl, S nem maradok örökre elveszve az éj mögött... Hiszem, hogy vár valahol egy szív, mely hív engem, S végre nem kell többé egyedül élnem az életem... Hol rontottam el ,még most sem értem, Túl hamar oda adtam minden kincsem… Hogy mi maradt nekem? Csak az ócska romok, Egy üres szív ,ami senkiért sem dobog… Hiány tölt be mindent,a szívem halkan zokog, Hol van az az egy szív,ami értem dobog? Miért nem elég,miért vágynak többre, Pedig kincset adok egy önzetlen szívet… Egyszer rám talál még az a két szem, mely értem ragyog, Nem marad örökké árván a szívem, mely még dobog... Bár ezer seb éget, nem adom fel soha már, Mert a megtört szívre egyszer még szerelem vár... Lesz még egy ölelés, mely minden könnyet letöröl, S nem maradok örökre elveszve az éj mögött... Hiszem, hogy vár valahol egy szív, mely hív engem, S végre nem kell többé egyedül élnem az életem... Mégis másra vágynak,ennél sokkal többre, Csak egy olcsó portéka maradt kifosztott szívem… Kevésnek bizonyul,pedig mindent megtett, Nem ért fel a hegyekig,szétkorbácsolt szívem… Én akartam szeretni,és tudtam volna, De ez a lelkedet,csak a felszínen súrolta… Odaadtam volna,az életem a hitem, Szeretni akartam,s hogy higgyenek bennem… Egyszer rám talál még az a két szem, mely értem ragyog, Nem marad örökké árván a szívem, mely még dobog... Bár ezer seb éget, nem adom fel soha már, Mert a megtört szívre egyszer még szerelem vár... Lesz még egy ölelés, mely minden könnyet letöröl, S nem maradok örökre elveszve az éj mögött... Hiszem, hogy vár valahol egy szív, mely hív engem, S végre nem kell többé egyedül élnem az életem… Értéket adok,de mégsem vagyok értékes, A hitvány fájdalom beköltözött a szívembe… Láttam a valóságot,láttam a lelkét, Éreztem fájdalmát,széttép az emlék… De lebeszélt magáról,ellökte a szívem, Pedig akartam,hogy ő legyen,aki szeretne engem… Árva szívben fázik a lélek, Egy otthontalan sors,az élet útvesztőjében… Csak egyedül bolyong,szögesdrót a lánca, De egyszer megnyugszik,és lesz ki hazavárja...