Extreme Joe - Fájdalom

EXTREME JOE – FÁJDALOM Mindenki mosolyog, mindenki jól van, de hány ember fuldoklik saját magában? Hány kimondatlan szó, hány elfojtott könny, hány ember mondja azt, hogy semmi, mikor összetört? Van, aki nevet, pedig belül szétesik, van, aki segítséget kérne, de nem mer senkit. Van, aki éjjel a plafont bámulja, és reggel ugyanazt a mosolyt magára húzza. Van, aki elvesztett valakit örökre, van, akit az árult el, akiben hitt előtte. Van, akit otthon soha nem szerettek, és felnőttként is keresi, miért nem kellett. Van, aki mindenkinek támaszt nyújt, de mikor ő zuhan, senki nem nyúl. Van, aki naponta százszor összetörik, de a világ csak annyit lát, hogy működik. FÁJDALOM! Amit senki nem lát! Amit a szíved mélyén hordasz tovább! FÁJDALOM! Ami belül szétmar! Hiába ordítanál, senki nem hall! FÁJDALOM! Nem válogat arcot! Nem érdekli, hogy hány csatát harcoltál! FÁJDALOM! Mindegy, ki vagy! A legnagyobb mosoly mögött is ott marad! Van, aki vár egy hívást, ami nem jön, van, aki már nem hisz egyetlen emberben. Van, aki bocsánatot soha nem kapott, és magát hibáztatja minden egyes napot. Van, aki fél, hogy megint elhagyják, ezért inkább bezárja maga mögött az ajtót. Van, aki mindent odaadott másnak, aztán egyedül maradt a romok alatt. Van, aki erős, mert nem volt más választás, mert senki nem kérdezte, hogy bírja tovább. Van, aki csendben viseli a terhét, mert megtanulta, hogy senkit nem érdekel. És van, aki mellett naponta elmész, nem tudod, hogy belül éppen mennyit szenved. Mert nem minden seb vérzik a bőrön, és nem minden fájdalom látszik a földön. FÁJDALOM! Amit senki nem lát! Amit a szíved mélyén hordasz tovább! FÁJDALOM! Ami belül szétmar! Hiába ordítanál, senki nem hall! FÁJDALOM! Nem válogat arcot! Nem érdekli, hogy hány csatát harcoltál! FÁJDALOM! Mindegy, ki vagy! A legnagyobb mosoly mögött is ott marad! Ne mondd neki, hogy másnak sokkal rosszabb, attól az ő fájdalma nem lesz kisebb holnap. Ne mondd, hogy lépjen túl, felejtse el végre, mert nem te hordod a súlyt a lelkében. Nem tudhatod, hogy mit élt át tegnap, hány éjszakán könyörgött egy újabb reggelért. Nem tudhatod, milyen harcot vív magában, míg te csak a mosolyát látod az arcában. Egyetlen mondat is mélyebbre lökhet, de egy őszinte kérdés életet menthet. Nem kell megoldanod mindenki baját, néha elég, ha meghallod a másik szavát. Mert minden ember mögött ott egy történet, amit nem olvashatsz le pusztán a szeméből. És aki ma melletted csendesen elmegy, lehet, hogy épp az utolsó erejével nevet. FÁJDALOM! Amit senki nem lát! Amit a szíved mélyén hordasz tovább! FÁJDALOM! Ami belül szétmar! De nem kell, hogy örökké egyedül maradj! FÁJDALOM! Nem válogat arcot! Nem számolja, hogy hány csatát harcoltál! FÁJDALOM! Mindegy, ki vagy! Attól, hogy nem látszik, még ugyanúgy fáj! Mielőtt ítélkezel, nézz egy kicsit mélyebbre. Nem tudhatod, ki milyen fájdalommal ébred. És ha valaki azt mondja, hogy minden rendben, néha kérdezd meg még egyszer… De tényleg?