Amikor a német tisztek kibontották az amerikai fejadagot: Az ardenneki vereség valódi oka

1944 decemberében az ardenneki offenzíva során a Joachim Peiper vezette német páncélos ék azzal a céllal tört előre a Maas folyó felé, hogy kettévágja a szövetséges vonalakat. A hadművelet sikere azonban eleve egy kockázatos feltevésen alapult: a Wehrmachtnak nem volt elegendő saját üzemanyaga, így a túléléshez az amerikai raktárakat kellett elfoglalniuk. Büllingen bevételekor a német katonák nemcsak több tízezer gallon benzint találtak, hanem zsákmányolt amerikai K-fejadagokat is. Az alig pár hete gyártott, precízen összeállított élelmiszercsomagok azonnal ráébresztették a parancsnokokat az Egyesült Államok hatalmas ipari fölényére. Míg a német hadsereg lovas szekerekkel, akadozó utánpótlással és súlyos hiánnyal küszködött, addig az amerikai gépezet kifogástalan ellátást biztosított. Végül hiába értek el helyi sikereket, az üzemanyaghiány miatt Peiper kénytelen volt épségben hátrahagyni páncélosait La Gleize-nél. A háború utáni kihallgatások és Hasso von Manteuffel tábornok elemzései egyértelműen bizonyítják, hogy a nyugati front legnagyobb ütközetének kimenetelét nem a taktikai harcmodor, hanem a logisztika és a gazdasági kapacitás döntötte el.