Sváb életképek #13 – Rokka /Spinnrad

A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt. Az őszi behordástól (Márton napjáig mindenképpen be kellett fejezni a mezőgazdasági munkákat, és be kellett hajtani az állatokat) többnyire a farsang végéig tartott. A fonóknak különböző fajtái voltak: asszonyfonók, asszony- és lányfonók vegyesen, és külön lányfonók. Házról házra jártak, vagy egy időre közösen béreltek házat. A munka jellegét tekintve is különböztek: az ún. kalákás fonókban mindenki a háziasszony fonalát fonta, általánosabb volt, amelyikben mindenki a magáét, s legfeljebb bizonyos napokon a helyet adó gazdasszonyét. A szálas anyagot – általában kendert vagy gyapjút – előbb megmunkálják: szálakra bontják. Ezután következik a fonás: a szálakból álló laza szösznek vagy csepűnek nevezett szálat csomóval rákötik a guzsalyra. A fonó egy vezérfonalat szed le belőle, majd a kézi- vagy a rokka orsójára köti. A szálat sodorgatva, az orsót forgatva elkezdi feltekerni a szálat. Az anyagot a guzsalyról folyamatosan adagolja. A megfont fonalat a kézi orsóról vagy a rokka orsójáról a motollára vezetik fel, hogy ezen lemérjék a kész fonal mennyiségét, illetve kötegelje azt.