R@bbit-A Nehéz csend (Official Video)

[Verse 1] A száraz levelek alatt elhallgat az utca, Minden lassan fakul, mint egy régi fotó arca. A mutató halad, de a pillanat megállt, Már nem keresem azt, ami egyszer visszajárt. Egy kicsit minden nappal kevesebb a fény, Elhalványul lassan a kopott remény. Porrá válik minden, amit épített a kéz, Csak a csönd marad itt, mikor a holnapba lépsz. [Chorus] Minden elenyészik, ahogy a percek múlnak, Az árnyékok a mélyben békésen meglapulnak. Ami egyszer eljött, az lassan továbbáll, A nehéz csend mögött csak a végtelen vár. [Verse 2] Az árnyékok nyúlnak a homlokzaton át, A város is felveszi a néma gúnyáját. Ami tegnap még égett, az ma már csak hamu, A szél fújja szét, mint a száraz port az út. Eltűnnek a szavak, a nevek meg a címek, Már nem dobok követ, ha az emlékek megülnek. Minden egyes légvétel közelebb visz oda, Ahol lezárul lassan a régi krónika. [Chorus] Minden elenyészik, ahogy a percek múlnak, Az árnyékok a mélyben békésen meglapulnak. Ami egyszer eljött, az lassan továbbáll, A nehéz csend mögött csak a végtelen vár. [Verse 3] A folyó elfolyik, a part meg egyedül marad, A falakról hullik a megfáradt vakolat. Nem fáj már a múlt, csak elengedi a kéz, Mert tudja jól a lélek: az út a végre néz. Nem búcsúzom hangosan, csak lehunyom a szemem, A sötétben békére lenyugszik a lelkem. Minden visszatér, ahonnan elindult egykor, csend alatt elül a zokogás is most. [Bridge] Ha megáll a dobbanás, s a köd is ránk borul... Tudom, hogy az emlékünk elhal halktalanul. De nem félek a sötéttől, elengedem a kezet, A sötétség után a csönd ad menedéket. [Chorus] Minden elenyészik, ahogy a percek múlnak, Az árnyékok a mélyben békésen meglapulnak. Ami egyszer eljött, az lassan továbbáll, A nehéz csend mögött csak a végtelen vár. A nehéz csend mögött... Már csak a végtelen vár.