DP Dark Poet - A remetelány

Fent a hegyen zord fellegek Takarják el a kék eget Ahol még a madár se jár Zokogva sír egy remete lány Ruhája rongy szíve kopott bársony Magányban él távol a világtól Görnyedt háttal sziklán ülve Szakadt rongyán minden bűne Zokog egyre hű társa a szél Ezer sebből sarjad már a vér Ott a hegyen választ nem talál Némán kéri ó csak jönne már Sóhaja száll hét határon át Míg hűvös hajnal egyszer rátalál Hangja száll a messzeségbe Zord fellegek kék ölébe Könnye hullik vígaszt nem talál Sír csak sír a bús remetelány Sír csak sír a bús remetelány Hangja szállt a messzeségbe Zord fellegek kék ölébe Könnye hullott vígaszt nem talált Sírt csak sírt a remetelány Sírt csak sírt a remetelány Sírt csak sírt a remetelány Csak szeretni akart s adni ami jó Hullott hullott hullott csak a hó A világ bűnét vállán hordta rég Fáradt lelkét viszi már a szél