PÁPAKOVÁCSI-ATTYAPUSZTA (H) - a kármelita rendház harangjai

Attyapuszta Pápakovácsi község része, mely a Pápai-síkság és a Bakonyalja találkozásánál terül el. A XV. században az Attya család birtoka volt a terület, akik felvirágoztatták a helyet, melyet később Attya-kertnek neveztek. A család kihalásával a terület elnéptelenedett, ekkortól hívták Attya-pusztának. A földterületeket az egyház javára bocsátották, így került először a bencésekhez, majd a kármelitákhoz, akik remeteséget szándékoztak építeni rajta. Attyapusztán a sarutlan kármelita szerzetesek 1945 és 1950 között remeteséget építettek. A szerzetesek saját kétkezi munkával kezdték meg az építkezést a helyi lakosok segítségével. Az ideiglenes szalmatetős kápolnát 1946 augusztusában szentelte fel dr. Sárközi Béla bakonybéli apát. Itt helyezték el a kegyképet, a Hauer grafikus által 1715-ben festett Madonnát. Még fel sem épült a remeteség, mikor a kommunisták rátették kezüket az épületegyüttesre. A kármeliták a rendszerváltást követően kaphatták vissza. A kolostorban ma nem élnek szerzetesek, lelkigyakorlatos házként funkcionál. A rendház kis fatornyában 2 villamosítatlan harang lakik, melyek nyelve azonban le van kötve. A harangok adatai: NAGYHARANG (Glocke 1) Öntő, öntés helye és éve: Hilzer Ignaz, Wiener Neustadt, 1868 Alsó átmérője: 40,2 cm KISHARANG (Glocke 2) Öntő, öntés helye és éve: felirat nélküli, ismeretlen (unbekannt) Alsó átmérője: 32,6 cm