A rádiólokátor-állomások a magyar hegyekben: mit figyeltek a szovjetek az égből?

A hidegháború alatt a magyar hegycsúcsok a Vörös Hadsereg és a Magyar Néphadsereg legtitkosabb elektronikus bástyáivá váltak. Hatalmas, folyamatosan forgó radarantennák pásztázták a nyugati eget, hogy másodpercek alatt észleljék a NATO-bázisokról felszálló nukleáris bombázókat és vadászgépeket. De mit láttak pontosan a szovjet operátorok az Alpokon túl? Hogyan követték az amerikai és olasz gépeket Németország és Olaszország felett? Ebben a részletes dokumentumfilmben bemutatjuk a hegyi radarok (P-18, P-37) működését, a bakonyi Középső-Hajagon felépített, atombiztos BARS-504 ("Hópárduc") troposzférikus híradóbázis titkait, a dunavarsányi "Tulipán" parancsnoki bunkert, valamint a Budapestet védő légvédelmi rakétagyűrű koordinációját. Végül megnézzük, mi maradt ezekből a szigorúan őrzött szellemvárosokból a szovjet csapatok 1991-es kivonulása és a NATO 3D radarok megjelenése után. Idővonal: 00:00 - Bevezetés: A láthatatlan elektronikus kupola Magyarország felett 08:15 - A technológia óriásai: P-12, P-18, P-37 és a bólogató lokátorok 16:45 - Mit figyeltek a szovjetek? NATO bázisok és az osztrák folyosó 25:30 - A Hópárduc titka: A Középső-Hajag atombunkere (BARS-504) 34:10 - A parancsnoki lánc: Dunavarsány "Tulipán" és a rakétaosztályok 43:00 - A kivonulás és a kísérteties örökség: Mi maradt a hegyekben?