Világ világa – dal az Ómagyar Mária siralom nyomán

Világ világa – dal az Ómagyar Mária-siralom nyomán. Több mint hétszáz év választ el bennünket az eredeti szöveg keletkezésétől, mégis van benne valami, amihez nem kell fordítás: egy anya fájdalma, aki végignézi egyetlen fia szenvedését. Ebben a feldolgozásban az Ómagyar Mária-siralom archaikus sorai találkoznak mai magyar szöveggel. Nem szó szerinti fordítás készült, hanem az eredeti gondolat és érzelmi ív továbbírása: a régi szavakból egy új, népdalhoz közeli ének született. „Világ világa, virágnak virága…” Ez a több évszázados megszólítás ma is ugyanazzal az egyszerű erővel szól. Mária itt nem távoli szentként jelenik meg, hanem anyaként: sír, könyörög, alkudozik a halállal, és végül már csak azt kívánja, bárcsak osztozhatna fia sorsában. A zene szándékosan kevés hangszerből építkezik. A feszes ütőgardon adja a lüktetést, mellette visszafogott koboz, mély brácsahang és néhány rövid furulyamotívum kíséri a női éneket. Nem lassú templomi sirató, hanem archaikus ízű, ritmikus magyar népi dal, amelyben maga az emberi hang hordozza a történet súlyát. „Jaj, én édes egy babám, veled halna meg anyád.” #VilágVilága #ÓmagyarMáriaSiralom #MagyarNépzene #RégiMagyarIrodalom #HungarianFolk #MagyarZene #KATAIMUSIC *** „Volék sirolm tudotlon, sirolmol sepedik, buol oszuk, epedek” Nem tudtam én, mi a bánat, míg nem láttam ezt az órát. Búból aszom, egyre fogyok, érted, fiam, sírva vagyok. Elveszik én világomat, egyetlenegy szép fiamat. Édes öröm voltál nékem, most a bánat marad vélem. Világ világa, virágnak virága, véred hull, könnyem árad, bánat járja át a házat. Világ világa, én lelkem virága, jaj, én édes egy babám, veled halna meg anyád. Ó, én édes jó uram, egyetlenegy szép fiam, síró anyád tekintsed meg, bánatából könnyítsd őt meg. Szemem könnyel egyre árad, szívem búban egyre fárad. A te véred földre hullik, bennem minden összeroskad. Világ világa, virágnak virága, véred hull, könnyem árad, bánat járja át a házat. Világ világa, én lelkem virága, jaj, én édes egy babám, veled halna meg anyád. Keserűen kínoztatol, vas szegekkel átveretol. Szépségedből szégyent űznek, drága véred földre küldnek. Jaj nekem, én édes fiam, méznél édesebb vigaszom. Téged nézlek, mégsem érlek, minden könnyem érted éget. Jaj-la-laj, jaj-la-laj, száll a könnyem, mint a raj. Hej-na-na, jaj-na-na, földre hull a vér szava. Végy el, halál, inkább engem, ne kelljen ezt végignéznem. Maradjon meg édes fiam, akitől fél egész világ. Simeonnak régi szava most a szívem által járja. Megmondotta: jön majd bánat, most a tőre bennem támad. Világ világa, virágnak virága, véred hull, könnyem árad, bánat járja át a házat. Világ világa, én lelkem virága, jaj, én édes egy babám, veled halna meg anyád. Tőled válni nem tudok én, nélküled már nincsen remény. Miért kínzol, kegyetlen nép, ha fiamnak bűne nincs még? Mit tesztek ti törvénytelen, miért ölitek bűntelen? Fogva húzzák, ütve, kötve, mégis hallgat mindörökre. Könyörüljetek fiamon, ne csak énrajtam, magamon. Ha a halál őt kívánja, vigyen engem is utána. Anya, fiú egyként menjen, egy sírásban, egy kegyelemben. Ha már tőlem elszakítják, ne maradjak itt utána. Világ világa, virágnak virága, véred hull, könnyem árad, föld és ég is téged gyászol. Világ világa, én lelkem virága, jaj, én édes egy babám, veled sír az egész világ. Világ világa, virágnak virága...