Sohase mondja

Sohase mondja, hogy ennyi volt, mikor a szíve hozzám szólt. Sohase mondja, hogy nem kellek én, amikor mindent látok a tekintetén. Sohase mondja, hogy szívét bezárja, s annak kulcsát mélyre elássa. Sohase mondja, hogy nem jön felém, mikor úton-útfélen csak botlik belém. Mert kedves, ilyen az élet, a sohase szavakból lesznek ígéretek. Higgyen nekem, jobban jár, ha nem keres — s mégis rám talál. Sohase mondja, hogy nem szeret, ha minden pillantás beszél maga helyett. Sohase mondja, hogy vége van, ha visszajön hozzám hangtalan. Sohase mondja, hogy elfeled, ha minden útja újra hozzám vezet. Mondja csak újra: sohasem, én úgyis tudom, mit jelent nekem. Sohase mondja, hogy messze megy, ha minden lépte visszavezet. Sohase mondja, hogy nem figyel rám, ha megérzi rögtön minden sóhajtásom tán. Sohase mondja, hogy másra vár, ha közben engem keres, bármerre jár. Sohase mondja, hogy nincs remény, ha úgy néz rám, mint azon az estén. Mert kedves, ilyen az élet, a sohase szavakból lesznek ígéretek. Amit ma megtagad előttem, holnap visszahozza csendesen. Sohase mondja, hogy nem szeret, ha minden pillantás beszél maga helyett. Sohase mondja, hogy vége van, ha visszajön hozzám hangtalan. Sohase mondja, hogy elfeled, ha minden útja újra hozzám vezet. Mondja csak újra: sohasem, én úgyis tudom, mit jelent nekem. Nem kérem, hogy bármit ígérjen, nem kérem, hogy mellettem éljen. Csak amikor azt mondja: nem, ne nézzen úgy rám, kedvesem. Mert az ajka talán nemet felel, de a tekintete magához ölel És én abból élek csendesen, amit nem mondott ki sohasem. Sohase mondja, hogy nem szeret, ha minden pillantás beszél maga helyett. Sohase mondja, hogy vége van, ha visszajön hozzám hangtalan. Sohase mondja, hogy elfeled, ha minden útja újra hozzám vezet. Mondja csak újra: sohasem, én úgyis tudom, mit jelent nekem. Mondja csak… sohasem. Én már tudom, mit jelent nekem.