Kocsis Zoltánra emlékezünk - 2026. november 6. (teljes beszélgetés)

Kocsis Zoltán tíz esztendeje, hatvannégy évesen, 2016. november 6-án hunyt el. A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójaként új alapokra helyezte a nagy múltú zenekar és kórus működését, hozzásegítve a keze alatt dolgozó muzsikusokat ahhoz, hogy világszínvonalú produkciókat nyújtsanak. 1997-ben került a zenekar élére, velünk töltött közel két évtizede során nemcsak karmesterként nyomta maximalizmusának bélyegét minden közös munkánkra, de zongoraművészként, hangszerelőként és zeneszerzőként is maradandóan gazdagította tevékenységével az együttes történetét. Kocsis Zoltán (1952–2016) nemcsak a magyar és a nemzetközi zenei előadóművészet kivételes jelentőségű alakja volt: páratlan tudású zongoraművész, egyéni szemléletű karmester, kísérletező hajlamú zeneszerző, művek új arcát felmutató hangszerelő, vitatkozó kedvű zenei publicista és lényegi kérdéseket feltevő zenetudós. Számunkra, a Nemzeti Filharmonikusok muzsikusai és menedzsmentje számára azonban ennél is többet jelentett: átformálta művészi közösségünk sorsát. Ferencsik János 1984-ben bekövetkezett halála után több éves átmeneti időszak következett az Állami Hangversenyzenekar történetében. Ennek vetett véget s egyúttal új kezdet iniciáléját rajzolta krónikánk lapjaira, amikor 1997-ben Kocsis lett főzeneigazgatónk. Újfajta igényesség szempontjait érvényesítette, sokat követelt. Maximalista munkája nyomán nemcsak nevek változtak meg – létrejött a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar, s a kettőt anyaintézményben egyesítő Nemzeti Filharmonikusok –, de megszületett az az etalon is, amely a korábbinál is jelentősebb rangot adott zenekarnak és kórusnak, alapot teremtve arra, hogy méltók legyünk több évtized után egy új lemezösszkiadás, a Bartók Új Sorozat elkészítésére. Bár ez a munka főzeneigazgatónk 2016-ban bekövetkezett halálával fájdalmasan megszakadt, együtt töltött közel két évtizedünk számtalan más gyümölcsöt is termett: felejthetetlen sikerű hazai koncertek és külföldi turnék sokaságát, Müpa-beli új otthonunk birtokba vételét, nagyszerű Bartók- és Kodály-, Liszt- és Dohnányi-, Rachmaninov-, Schönberg- és Debussy-művek megszólaltatását, Richard Strauss-operasorozatunk hézagpótló előadásait. És persze Haydnt, Mozartot, Beethovent, Schubertet, Schumannt és Brahmsot. Amikor Kocsis Zoltán halálának 10. évfordulójáról emlékezünk meg, nem a múltat idézzük, hanem a jelen feladataira gondolunk, hiszen egykori főzeneigazgatónk örökül hagyta számunkra az igényességet, amely újabb és újabb eredmények elérésére kötelez, és amelynek szellemében ma is muzsikálunk. Emlékkoncert: https://www.filharmonikusok.hu/koncer...