Biorobot_úton

napok hosszú sorban áll körbejáró szembogár messzetévedt gondolat el se hinnéd merre jár úton az idő is csak út odakint álmos déli csend lassan a szél is elkerül innen hallok mindent a kiáltását, a kopogó lépteket úton az idő, a végén egyedül ő hisz majd nekem látni a szemén eleget élt már félig boldogan kitaláltam, és attól kezdve van hányszor jött hogy menne már nemkérdeztem miért visz el mindig hagytam, had vigyen de közben napok tűztek el elég volt, vége, eltünök buszmegállók látszanak kopár kék sziklás hegyek golyólyuggatta házfalak úton az idő beleunt már hogy mindig itt legyen látszik a szemén hogy a végén egyedül ő hisz majd nekem innen hallok mindent, a kopogását ahogy egyhelyben rohan kitaláltam és attól kezdve beleunt már hogy mindig itt legyen tudod a végén egyedül ő hisz majd nekem innen hallom beleunt már hogy mindig úgy rohan kitaláltam, és attól kezdve van napok húznak, sorban áll közbe jár egy szembogár messzetévedt gondolat visszatér és mit talál? úton az idő is csak út odakint álmos déli szél lassan még ő is elkerül te nehogy eltünjél elég volt, végleg eltünök buszmegállók látszanak kopár kék sziklás hegyek golyólyuggatta házfalak elég volt végleg eltünök buszmegállók látszanak kopár kék sziklás hegyek golyólyuggatta házfalak kitaláltam és attól kezdve van (x8)