Szabadság két keréken. Motorozás Olaszországban és a Svájci Alpokban.

Szabadság két keréken Motorozás Olaszországban és a Svájci Alpokban. Vannak utak, amelyek nem egyszerűen arról szólnak, hogy eljutunk valahonnan valahová. Vannak utak, ahol maga az út a cél. A kanyarok, a hegyek, a panoráma, a motorok hangja és az érzés, amikor az ember maga mögött hagyja a hétköznapokat. A mi nagy alpoki túránk pontosan ilyen volt. 2026. augusztus 9-én hét motorral tizenhárom fővel indultunk útnak. A csapat Ausztriában, az A2-es autópályán, Kaltenbrunn előtt található pihenőben találkozott. Rövid egyeztetés, egy kis pihenő, aztán együtt vágtunk neki az előttünk álló kalandnak. Tarvisio előtt elhagytuk az autópályát, és ráfordultunk az SS54-es útra. Ahogy közeledtünk az Alpokhoz, egyre inkább éreztük, hogy most kezdődik az, amiért igazán útnak indultunk. A Szlovénia felé vezető úton, a Lago del Predil előtt letértünk az SP76-os útra, amely gyönyörű helyeken kanyarog a Júliai-Alpok lábánál. A hegyek és az egyre látványosabb táj azonnal magával ragadott bennünket. A Predil-tónál megálltunk egy rövid pihenőre. A tó nyugodt vize, a körülötte emelkedő hegyek és a motorok látványa olyan pillanat volt, amikor az ember legszívesebben csak megállítaná az időt. Innen Belluno felé folytattuk utunkat. Első szállásunk a Hotel Europa volt. A viszonylag új hotel tiszta, rendezett szobákkal fogadott bennünket, a reggeli pedig átlagosnak mondható volt. Másnap reggel az SS50-es úton indultunk tovább. Itt sajnos a navigációk miatt kihagytuk a betervezett Passo San Boldo hágót, amit mindannyian nagyon sajnáltunk. Egy motoros túrán néha a technika is beleszól a programba – ez most egy kihagyott élmény lett. A következő szakasz azonban gyorsan kárpótolt bennünket. Az SP31-es úton a Passo Manghen felé vettük az irányt. Az út egyre magasabbra vezetett, a kanyarok egymást követték, a táj pedig folyamatosan változott. A hágó tetején egy gyönyörű tó és egy étterem várja az utazókat, fantasztikus kilátással. Megálltunk, pihentünk, fényképeztünk, és egyszerűen csak élveztük, hogy itt lehetünk. Innen már a Comói-tó felé vezetett az utunk. Cardanóban a Hotel Merloni volt a következő szállásunk. Kívülről szépen felújított, belül azonban inkább retrós hangulatú hotel, a reggeli viszont jónak mondható. Az olasz tulajdonos egy dolgot kevésbé kedvelt: a késő esti, olaszosan hangos társasági életet. 😊 Így igyekeztünk a motoros barátságot és az olasz temperamentumot egy kicsit visszafogni. A harmadik nap reggele újabb nagy kalandot tartogatott. A csapat egy része, 6 motorral és 7 fővel, elindult Svájcba egy körülbelül 330 kilométeres alpesi túrára. A tervezett útvonal igazi motoros álom volt: Passo Gottardo – Furka Pass – Grimsel Pass – Nufenen Pass. Ezen a napon szinte minden együtt volt, amiért érdemes motorra ülni. Szebbnél szebb hegyi utakon haladtunk, egyik kanyar követte a másikat, miközben folyamatosan változott körülöttünk a táj. Magas hegycsúcsok, mély völgyek, hágók és lenyűgöző panorámák kísértek bennünket. A motor alattunk, az út előttünk, a hegyek körülöttünk – és a lelkünkben az a semmihez sem hasonlítható érzés, amit csak egy ilyen túrán lehet átélni: szabadság két keréken. A negyedik napra szándékosan nem terveztünk komoly motorozást. Eljött a pihenés ideje. Fürödtünk a Comói-tóban, élveztük a hotel medencéjét, és egy kicsit hagytuk pihenni a motoros csontjainkat is. Erre a napra terveztük a Villa del Balbianello meglátogatását, de sajnos aznap zárva volt. Így ez a program elmaradt. A villa egyébként a filmes világból is ismert: a Star Wars egyik jelenetét is itt forgatták 2002-ben. Úgy látszik, maradt egy okunk arra, hogy egyszer még visszatérjünk a Comói-tóhoz. Az ötödik napon ismét felbőgtek a motorok. Elhagytuk a Comói-tó vidékét, és a Stelvio-hágón keresztül Ausztria felé vettük az irányt. A Stelvio minden motoros számára különleges név, és élőben megtapasztalva pontosan érthető, miért vált legendássá. Olaszországot a Defereggental egyirányú útszakaszán hagytuk el. A környék még szürkületben is gyönyörű volt. Fáradtan, de élményekkel tele közeledtünk az aznapi szállásunkhoz. Ausztriában, az olasz határtól nem messze, Sankt Jakob in Defereggen közelében a Hotel Lärchenhof várt bennünket. Este 9 óra körül érkeztünk, amikor a recepción már nem volt senki. Szerencsére a szobakulcsokat előre kikészítették, így különösebb gond nélkül elfoglalhattuk a szállást. A hotel hangulata inkább retrós volt, a reggeli pedig nem bizonyult túl bőségesnek. A hatodik nap reggelén elindultunk hazafelé. Először a B100-as úton motoroztunk, amely ismét gyönyörű tájakon vezetett keresztül, majd lassan elérkezett az út utolsó szakasza: az A2-es autópálya. Hat nap. Hét motor. Három ország. Rengeteg kilométer, megszámlálhatatlan kanyar és még több élmény. És amikor az ember egyszer megtapasztalja, milyen érzés az Alpok kanyarjaiban motorozni, miközben körülötte hatalmas hegycsúcsok emelkednek, egy dolog biztos: ezt még folytatni kell. Szabadság két keréken. 🏍️