Nem az vagyok akinek hittél - Tükör

Tükör (Intro) Néha belenézek a tükörbe… És nem azt kérdezem, hogy ki vagyok. Hanem azt… hogy ki lennék, ha mindenki ugyanaz lenne. (1. Verze) Azt mondják, olyan vagyok, mint te, haver, nézd, ugyanaz a vér, ugyanaz a légzés. De minden seb más helyen égett belénk, másik út vezetett oda, ahol ma élünk még. Lehet ugyanaz a cél, mégis más a tempó, te balra indulsz, én jobbra, ettől kerek a show. Ha minden gondolat egy irányba menne, a világ rég megállna egy kihűlt decemberbe’. Te a kérdés vagy, én talán a válasz, de holnap lehet fordítva írja át az élet a táblát. Nem ellened megyek, hanem melletted állok, mert két külön hangból lesznek igazi dallamok. (Refrén) Olyan vagyok, mint te… Te olyan vagy, mint én… De ha ugyanaz lennénk, mondd, mi maradna a végén? Nem lenne vita, nem lenne álom, csak egyetlen arc ugyanazon a pályán. A világ attól él, hogy másképp látjuk, és egymás tükrében önmagunkat találjuk. (2. Verze) Nem akarom felvenni a maszkodat, testvér, az enyém is tele van repedéssel, ezt megértsd. Minden heg egy történet, minden könny egy szó, ezért nem ugyanaz a tegnap és a holnapról szóló. Ha minden szív ugyanarra dobban, ki írná meg azt, ami még kimondatlan? Ki kérdezne rá arra, amitől félsz? Ki mutatná meg, hogy a csend is lehet beszéd? Nem az tesz naggyá, hogy mindenben igazad van, hanem hogy meghallod a másikat a zajban. Mert a tükör nem hazudik, csak visszaad képet, de hogy mit látsz benne… azt te döntöd el végleg. (Bridge) Én benned, te bennem… Két világ egy perem. Nem másolni jöttünk egymást, hanem érteni csendben. Ha mindenki ugyanaz lenne, ki álmodná meg a holnapot? A különbség nem fal közöttünk, hanem híd… amin áthaladok. (Utolsó Refrén) Olyan vagyok, mint te… Te olyan vagy, mint én… De attól színes ez az élet, hogy nem ugyanaz a fény. Más szemmel nézzük ugyanazt az eget, másképp hordozzuk ugyanazt a terhet. És mikor belenézek a tükrödbe végül, rájövök… hogy önmagam sem vagyok egyedül. (Outro) A tükör nem azt mutatja, kik vagyunk… Hanem azt, kik lehetnénk. És talán épp attól vagyunk emberek… hogy sosem leszünk teljesen egyformák.