Nem Adom Meg Magam

Nem tipornak el, hiába a testem gyenge néha, A sors nem kímélt, de a seb a lelkemen győzelem, nem hiba! Az évek múltán a pofonoktól csak erősödöm, A múlt sötét árnyait most végleg letöröm. Ahol más összetörne, ott én gyökeret erek, Mert a belső tűz nem alél el, ez ég és felel! Ha gazdag vagy, az örömöd csak ideiglenes, A lélek üres marad, ha a belső tűz kiégve les. S ha szegény vagy, s a teher alatt megroggyansz egy kicsit, Tudd meg, hogy a hit az, ami talpra állít és tanít! Keresd meg a célt, ne hagyd, hogy a félelem leintsen, Akit a hit vezérel, azt el nem tiporja senki sem! Soha ne add fel, mert feladatod van még a Földön! Nem hiába születtél meg ebbe a bonyolult körbe. Az élet nem könnyű – de mondd, mikor volt az? Aki hisz magában, az áttöri a falat és a hidat! Ez a világ illúzió, egy csapda, ami megvakít, Fényes mázzal keni be, ami belül elvakít. Lépj ki a sorból, lásd meg a valód, Szeresd önmagad – ez a te igazi hatalmad, Mert aki szereti önmagát, az győztesen halad! Soha ne add fel, mert feladatod van még a Földön! Nem hiába születtél meg ebbe a bonyolult körbe. Az élet nem könnyű – de mondd, mikor volt az? Aki hisz magában, az áttöri a falat és a hidat! Keresd a hited... és előrébb jutsz! Dak'o László