Útjaim.2026

Útjaim... Amikor elindultam, csak egy utam volt, Ami később váratlanul szerteágazott. Ráléptem az egyikre, hisz nem várhattam, Éhes állatként vitt a vérem, fiatal voltam. Sok zsákutcában jártam életem során, A sors jól bánt velem, vagy épp mostohán, De nem panaszkodtam sosem, csak mentem, A túlélésemért mindig mindent megtettem. Indulj el, gyere velem, gyerünk, Utunkon félelem nélkül megyünk. Indulj el, menj nélkülem, gyerünk, Hogy szabadok s boldogok legyünk. Az élet elvett tőlem embereket és tárgyakat, Kiűzte a szívemből a felesleges vágyakat. Egyre tisztábban láttam, hogyan kell élnem, Ha bármi történne velem, ne kelljen félnem. Mostanra megint csak egy utam maradt, Elengedtem végre a csábító álmokat, Letisztult bennem a kép, már nem félek, Tiszta szívvel, békésen, reménykedve élek. Indulj el, gyere velem, gyerünk, Utunkon félelem nélkül megyünk. Indulj el, menj nélkülem, gyerünk, Hogy szabadok s boldogok legyünk. Ez az én ösvényem, neked nem kell ezt járnod, Menj a sajátodon, s megleled a világod. Csak indulj el, mert idővel minden letisztul benned, A belső békédért mindig mindent meg kell tenned. Az összes utunk végén ugyanaz a szellem áll, Mikor utazásunk végére érünk, átölel a halál. Testünkből újra por lesz, lelkünk mennybe száll, Ott is vár ránk egy út, a körforgás meg nem áll. Indulj el, gyere velem, gyerünk, Utunkon félelem nélkül megyünk. Indulj el, menj nélkülem, gyerünk, Hogy szabadok s boldogok legyünk. 2026.09.21. Sárközi Nándor