Tarnai Kiss László: Ütött kopott öreg csárda

Ütött-kopott öreg csárda, jaj, de árva, Ajtaja is, ablaka is nyitva, tárva. Födelét a kóbor szelek hordogatják széjjel... Csak a kémény viaskodik éjszakánként még a kóbor széllel. Öreg csárda, hova lettek a betyárok, A sok pandur, aki féltve lesett rájok? Hová tünt el a csaplárné kökényszemű lánya, Ki a betyárt minden este tüzes borral, forró csókkal várta. Ütött-kopott öreg csárda, ne szólj róla, Az útszélen roskadozik egy bitófa. Bitó mellett két bedőlt sír, nincs keresztfája, Ott pihen a futó betyár, s a bánattól elhervadt babája. Szerzők: Zsabka Kálmán - László Imre.