Egy apró ürügy
Zsuzsanna Piff
0:00 / 0:00
Egy apró ürügy
29 просмотров · 3 дн. назад
Zsuzsanna Piff
408 подписчиков
29 просмотров · 3 дн. назад
/ @zsuzsannapiff2561
#ZsuzsannaAI #EgyAproUrugy #MagyarRap #DarkRap #FemaleVocals #FemaleMelodicRap #HardRap #142BPM #35HzBass #DeepBass #Csalodas #Bizalom #Arulas #UjKezdet #Onbecsules #MagyarZene #2026UjDal #SajatDalszoveg
Nem kellett vihar, csak egy apró szó, Egy jelentéktelen ügyből lett végső indok. Nem történt semmi, amit ne lehetne tisztázni, De aki menni készül, annak könnyű hibát találni.
Én még kerestem, hol csúszott félre minden, Te már rég máshol jártál gondolatban, csendben. Most már nem kérdezek, nem keresek választ, Aki maga döntött, az viselje a választást.
Egy apró szikrából hatalmas tüzet csináltál, Egyetlen mondat mögé mindent elbújtattál. Nem volt nagy csata, nem dőlt össze a világ, Csak kellett egy ok, hogy végre továbbállj.
Szépen felépített, kényelmes magyarázat, Egy kis nézeteltérésből végleges határozat. Érdekes, hogy pont akkor lett minden rossz, Amikor már a döntésed rég megszületett ott.
Én meg csak néztem, hogy mi történik veled, Hogy lehet egy perc alatt félredobni éveket? Kerestem a választ, de nem jött felelet, Csak ugyanaz a csend, ami lassan mindent eltemet.
Azt hittem, a múltunk legalább ennyit megér, Hogy nem egy néma fal lesz minden kérdés végén. De aki nem akar beszélni, annak minden szó teher, És aki nem akar maradni, az mindig indokot keres.
Nem kell több kifogás, nem kell több mese, Nem futok utánad még egyszer, soha többé. Ha van mondanivalód, most neked kell lépned, Mert az idő nem vár, amíg összeszeded a bátorságod végre.
EGY APRÓ ÜRÜGY, ENNYI VOLT AZ EGÉSZ! Egy rossz pillanatból lett véglegesnek hitt döntés. Nem én csuktam be, de nem őrzöm az ajtót, Aki új lapot akar, annak most kell kimondania a szót!
Nem várok a végtelenségig, Nem keresem a választ az idők végéig. Ma még talán meghallgatnám, amit mondanál, De holnap már lehet, hogy zárt ajtónál állnál.
Én voltam az, aki ment, amikor menni kellett, Aki nemcsak beszélt, hanem mindig cselekedett. Nem vártam csodát, nem vártam segítséget, A saját erőmből építettem fel az egészet.
Nem kértem érmet, se külön elismerést, De ne tanítson senki arra, mit jelent a küzdés! Míg mások kifogást kerestek a holnapra, Én már hajnalban dolgoztam a megoldáson újra.
Most meg azt hallom, új utakat keresel, Hogy máshol majd mindent másképpen kezdesz el. Legyen úgy, ahogy akarod, szabad a világ, De ne hidd, hogy minden ugyanúgy vár rád.
Mert az idő nálam sem állt meg egy percre, És nem marad mindenki örökké ugyanott rekedve. Új arcok jönnek, új történetek várnak, Nem adom az életem egy régi magyarázatnak.
Ha most valaki megkérdezné tőlem, Lehetne-e új kezdet abból, ami eltört, Talán ma még azt mondanám, hogy igen, De holnap már nem biztos, hogy ezt felelem.
Nem ugyanazt kérem, nem a régi kört, Nem akarom újra azt, ami egyszer összetört. Ha tiszta lapot akarsz, most állj elém, Beszélj, kérj, bizonyíts – a többi már nem az én terhem.
Ne hidd, hogy minden ott marad, ahol hagytad! Hogy bármikor visszanyúlhatsz a múltadba! Nem vagyok tárgy, amit félre lehet tenni, Hogy amikor úgy alakul, újra elő lehessen venni!
Nem kell a magyarázat, ha csak újabb kifogás, Nem kell a szép beszéd, ha mögötte nincs változás! Nem az számít, hogy mit ígérsz meg ma, Hanem hogy holnap is vállalod-e ugyanazt!
Én már nem kérek, nem keresek, nem hívok, Nem írok újabb sorokat, nem küldök újabb indokot. Ha van még benned valami, amit tisztázni kell, Akkor most állj elém, és mondd ki végre egyszer!
Mert minden nappal távolabb kerül a tegnap, És egyre kevesebb marad abból, ami összetart. Amit ma még talán újra lehet kezdeni, Holnap már lehet, hogy nem akarom felépíteni!
EGY APRÓ ÜRÜGY, ENNYI VOLT AZ EGÉSZ! Egy rossz pillanatból lett véglegesnek hitt döntés. Nem én csuktam be, de nem őrzöm az ajtót, Aki új lapot akar, annak most kell kimondania a szót!
Nem várok a végtelenségig, Nem keresem a választ az idők végéig. Ma még talán meghallgatnám, amit mondanál, De holnap már lehet, hogy zárt ajtónál állnál.
Nem minden történet ér véget egyetlen szóval, Van, amit még tisztázni lehetne néhány mondattal. De nem én indulok el, nem én teszem meg a lépést, Az idő majd eldönti, marad-e még lehetőség.