"Ha nincs családod és nincs semmid, minden nap túlélés"

Krisztofer most 23 éves. Nem tudja mi az, hogy anya és apa. Mégis így emlegeti azokat, akik születése után a kórházban hagyták, akiknek nem kellett. "Ha úgy indul az életed, hogy nem kellettél, az később mindenre rányomja a bélyegét" - mondja. Hiába vannak hivatásos nevelőszülők, akik megadják, amire a befogadott gyereknek szüksége van. Családban nevelkedő gyerekek között - állítják hogy egy állami gondozott, mindig csak "zacsis" lesz. Még az elfogadóbb közegben is lesznek olyan mozzanatok, beszólások, akár akaratlanul is, amik beégnek, amitől azt érzik különböznek, hogy nekik nem lehet. Ez a "nekem nem lehet" előbb vagy utóbb frusztrációkat szül, aminek a leküzdéséhez az kell, hogy ne legyen a megkülönböztető "nincs". Ezért is lopnak. Lopás és hazugság pedig egyenlő a visszagondozással, ami azt jelenti, hogy a nevelőszülő visszaadja, mondván, nem bír vele. Van akinek jön második, harmadik esély és akkor családból-családba dobálják, de van akinek egy lehetőség sem jut, csak gyermekotthon, lakásotthon. Testvérektől is elszakítva. "Igazából a szerencsén múlik" - mondja Krisztofer, hogy valaki kifog-e egy jó nevelőt, gyámot, nevelőszülőt, aki tényleg elhivatott és akkor juthat valami szülői szeretethez hasonló. De csak hasonló. Ők négyen vannak testvérek. A két lánynak szerinte szerencséje volt. Jó családokhoz kerültek, szakmájuk lett és talán rendes életük is lehet egy nap. De aki előítéletekkel megbélyegezve, pénz nélkül, vagy épp annyival, amit napokon belül elkölt csupa olyan dologra, amire neki addig nem jutott, nem vezet út felfelé. Vagy csak ritkán, kőkemény harcok árán. De ők is megjárják a sűrűjét előtte. "Amikor kinyílik a kapu, a világ, szabad vagy és végre nem szól bele senki semmibe, akkor hirtelen csak az számít. És aztán rájövünk, hogy eltűnt a burok, ami addig körülvett. Ott vagyunk egyedül, támasz nélkül és azt sem tudjuk, hogyan tovább" - magyarázza Krisztofer. A zalai fiú arról is mesélt, hogy kit a pénzhiány, kit az, hogy elhiszi a fals ígéreteket, a hazudott szerelmet, könnyen rossz útra visz. A "rosszlányok" tele van intézetis fiatallal. Sokuknál gyerekként kezdődött. A fiúknál ugyan ez van. Aztán Budapestre mennek, vagy csábítja őket valaki, mert ott könnyebb és nyom nélkül tűnnek el, mintha sosem léteztek volna. "Csak" zacisok, akiket, ha elnyel az éjszaka, nem keres senki... "Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat", szól a mondás. Nem mentségeket keresek törvény előtti bűnökért, hanem az okot, magyarázatot. Mert hiszem, hogy minden okkal történik és csak az okok ismeretében tudunk bármin is változtatni. Százával tartanak számon eltűnt gyerekeket, akiket ténylegesen nem is keres senki. Gyerekeket, akiknek egészen máshogy alakulhatott volna az élete, ha másik családba születnek. Krisztofer története miközben az övé, a saját szenvedéseivel és küzdelmeivel, megannyi másik fiú története is. Ahogy hallgatom, mások arca is megelevenedik előttem. Mintha csak őket hallgatnám. A történet mindig ugyan az, csak néhány körülmény más. Zacis sors. Annyiszor hallottam már ugyan ezeket a keményen kopogó szavakat, amire csak keserűen a fejünket tudjuk lehajtani és orrunk alatt súgni, "sajnálom". Mégis megismétlődik újra és újra. Aki tudni akarja, milyen felnőni úgy, hogy valójában senkid és semmid nincs, csak a túlélési ösztön, hallgassa meg Krisztofer történetét és jusson eszébe, ha legközelebb egy aluljáróban, vagy padon kéregető fiatalt lát. Kövesd be a Facebook oldalamat is, ahol naponta több alkalommal osztok meg friss, exkluzív tartalmakat: https://www.facebook.com/profile.php?... Megtalálsz továbbá az X-en: https://x.com/FssyAngla És már a TikTok-on is:   / angelafussy