Égig érő fa – A beavatás, TÁLTOS – Énekek a régi hit nyomán

Égig érő fa – A beavatás, TÁLTOS – Énekek a régi hit nyomán A TÁLTOS sorozat a régi magyar hitvilág fennmaradt motívumaiból indul ki: világfa, révülés, beavatás, táltos ló, ősi próbák és a közösségért vállalt erő. Nem elveszett szövegeket próbál újraalkotni, hanem ezekből a töredékekből épít új énekeket mai emberi jelentéssel. Az Égig érő fa – A beavatás ennek a sorozatnak a nyitánya. A dalban egy vándort avatnak be. A világ titkait eddig kívül kereste, most azonban arra tanítják, hogy előbb saját magán kell végigmennie. A gyökér a múlt. A törzs a döntések. Az ágak a félelmek, sebek és felismerések. A korona pedig nem jutalom, hanem tágabb látás. 🎶 „Mászd meg a fát, ágról ágra, minden út visz önmagadra.” A beavatás lényege nem az, hogy valaki minden választ megkapjon. Hanem hogy megtanuljon befelé látni. „Nem az lettél, ki mindent tud. Az lettél, ki látni tud.” #EgigEroFa #ABeavatas #Taltos #TaltosEnekek #KATAIMUSIC #MagyarOshagyomany #MagyarMitologia #Vilagfa #Beavatas #Onismeret #HungarianFolkRock #RitualFolk #FolkRock #MagyarZene *** Vándor vagy ki keresgél. Táltos leszel, ki életet véd. Vándor, eddig messze jártál, más vidéken választ vártál. Mások szavát hordtad régen, mások nevét fenn az égen. Nyílj meg, szem, mi befelé lát, oldódjon, mit félelem zár. Gyökér tartson, ág emeljen, föld megőriz, ég feleljen. Lépj a fához, fogd az ágat, ne kérdezd még, mit találnak. Gyökerében múltad alszik, minden régi seb ott lakik. Mászd meg a fát, ágról ágra, minden út visz önmagadra. Elméden át visz az ösvény, föld alatt és ég peremén. Aki magát nem találja, hiába ér az ég aljába. Nyílj meg szem, mi befelé lát, oldódjon, mit félelem zár. Most már láttál, most alá szállj. Gyökér őriz, Ág visszavár. Nem az lettél, ki mindent tud. Az lettél, ki látni tud. Törzsén minden döntés ott áll, minden seb, mit rajta hordtál. Ami lentről hegynek látszott, fentről csak egy régi árny volt. Nyílj meg, szem, mi befelé lát, oldódjon, mit félelem zár. Gyökér tartson, ág emeljen, föld megőriz, ég feleljen. Mászd meg a fát, ágról ágra, minden út visz önmagadra. Elméden át visz az ösvény, föld alatt és ég peremén. Aki magát nem találja, hiába ér az ég aljába. Nyílj meg szem, mi befelé lát, oldódjon, mit félelem zár. Most már láttál, most alá szállj. Gyökér őriz, Ág visszavár. Nem az lettél, ki mindent tud. Az lettél, ki látni tud. Fenn az ágon nincs felelet, nem vár reád titkos kehely. Nincs ott más csak tágabb világ, és te látod másképp magát. Nem az lettél, ki mindent ér, szíved tisztult bűneiért. Most már látol, mikor nézel, mikor szemléled a földet. Mászd meg a fát, ágról ágra, minden út visz önmagadra. Elméden át visz az ösvény, föld alatt és ég peremén. Aki magát nem találja, hiába ér az ég aljába. Nyílj meg szem, mi befelé lát, oldódjon, mit félelem zár. Most már láttál. Most alá szállj. Gyökér őriz. Ág visszavár. Nem az lettél, ki mindent tud. Az lettél, ki látni tud.