Nem leszel az enyém

Ülünk a csendben, az óra csak jár, mindketten tudjuk, mi az, ami vár. Két külön ösvény, két külön világ, nekünk már nem nyílik közös virág. Nem hibás senki, nem bánt a harag, a holnapunkból csak emlék marad. Csendben nézlek még egy pillanatig, aztán az élet másfelé visz. Nem kérem számon a sorsot, miért, hogy megmutatott, majd messzire vitt. Rövid volt minden, de fénye megmaradt, ott él a mosolyod a bőröm alatt. Nem küzdök már a viharok ellen, elég nekem, hogy egyszer velem voltál. Néhány perc néha egy életre elég, ha igaz szívvel őriztük egymást. Nem leszel az enyém soha, és már nem is kérem az eget. Elég, hogy egyszer rám nevettél, és szebbé tetted az életemet. Ha holnaptól más fogja majd a kezed, én messziről is jót kívánok neked. Nem a hiányod él bennem tovább, hanem minden közös, szép csodánk. Megőrzöm csendben az illatodat, a szívemre bízom a szép szavakat. És ha egyszer újra eszembe jutsz, mosollyal gondolok majd rád. Lehetett volna, de mégsem lehetett, sorsunk más utat rajzolt nekünk. Nem könnyes a búcsú, tiszta a szemem, nem vágyom vissza a tegnapba. Csak köszönöm... Köszönöm, hogy láttalak. Nem leszel az enyém soha, és már nem is kérem az eget. Elég, hogy egyszer rám nevettél, és szebbé tetted az életemet. Papp/Copyright/ Szöveg:Papp Á 🎼 Zene és ének: mesterséges intelligencia #music #szerelem #érzelmek #vikings