Felföldi tájoló, A dunatőkési Cséfalvay-vízimalom

A nagyhozamú folyók vizeinek energiáját malmok üzemeltetésére hasznosították egészen a 20. század közepéig. Az 1800-as évek végén még több mint száz malom működött a Dunán és a Vágon. Voltak vízen úszó, ún. hajómalmok, a legtöbb esetben azonban az épület a folyó partján vagy cölöpökön állt. Dunatőkésen a Kis-Duna-ág partján az 1920-as években építette fel 3 szintes malmát Cséfalvay János. Tőle fia, majd unokája, Mihály vette át a molnármesterséget. A malom építésekor a folyón gátat alakítottak ki zsilippel, ezzel szabályozták a malomkerékre zúduló víz mennyiségét.