Madagaszkár lakossága a toborzás forrásává válik, miután Oroszország átveszi az ellenőrzést

🔴 A VIDEÓINK FELÉRŐL LEMARADSZ! Fizess elő az összes jelentésünk feloldásához és a munkánk támogatásához:    / @rfu_hu   Ma a legnagyobb hír Afrikából érkezik. Oroszország kiterjeszti katonai toborzását egész Afrikában, beleértve több száz madagaszkári férfit is, az ukrajnai teljes körű invázió kezdete óta először. Egy ukrán hírszerzési forrás szerint Moszkva hatszázkilencvenkilenc férfit toborzott Burundiból és ötszázharmincat Zimbabwéből kétezer-huszonhat első kilenc hónapjában. Az emberállomány további növelése érdekében a toborzás Sierra Leonéra és más afrikai államokra is kiterjedt. Oroszországnak egyre nagyobb szüksége van külföldi újoncokra, mivel nem tudja kielégíteni a hadsereg belföldi igényeit. Figyelemre méltó, hogy Oroszország idén körülbelül háromszázharmincezer katonát veszített, miközben a toborzás elmarad a várakozásoktól, ami azt jelenti, hogy az orosz hadsereg létszáma havonta hatezer fővel csökken. Ennek eredményeként Oroszország kénytelen más lehetőségeket keresni a soraik feltöltésére. Oroszország eddig elkerülte az újabb nagyszabású mozgósítást kétezer-huszonkettő óta, tartva a polgárai ellenérzésétől, ezért folyamodott külföldi újoncokhoz. Oroszország már eddig is politikai, gazdasági és katonai kapcsolatokat tartott fenn a kontinensen, többek között az Afrika Hadtesten keresztül – ez az állami irányítású orosz félkatonai szervezet végzi az orosz műveleteket Afrikában, ami hálózatokat és hozzáférést biztosít az orosz állam számára a toborzáshoz. Oroszország egyre inkább a korlátozott sajtószabadsággal és gyenge igazságszolgáltatási rendszerrel rendelkező szegényebb országokat célozza meg. Ez lehetővé teszi Oroszország számára, hogy kihasználja ezen afrikai országok gyenge kormányzását, amelyek nem tudják hatékonyan megvédeni polgáraikat a titkos toborzástól. A magas ifjúsági munkanélküliség, a szegénység és a korlátozott munkalehetőségek sok afrikai nemzetben sebezhető fiatal férfiak nagy csoportját hozzák létre, akiket pénzügyi ösztönzőkkel vagy megtévesztéssel lehet beszervezni. A gyakori csalik közé tartozik a jól fizető munka sofőrként, biztonsági őrként, építőmunkásként, ösztöndíjak és tanulmányok orosz egyetemeken, vagy munkavállaláshoz vezető turista vízumok. A meghirdetett fizetések messze meghaladják a helyi átlagot, ráadásul nagy összegű aláírási bónuszok és az orosz állampolgársághoz vezető út is jár hozzájuk. Oroszország közösségi médián, online hirdetéseken, utazási irodákon, influenszereken és az afrikai országokban működő közvetítőkön keresztül toboroz. Vannak, akik a már Oroszországban tartózkodó afrikaiakat célozzák meg, például diákokat vagy migránsokat, kitoloncolással fenyegetve őket vagy éppen legális státuszt ígérve nekik. Megérkezésük után az újoncok gyakran nyomásgyakorlással vagy kényszerítéssel szembesülnek, hogy írják alá azokat az orosz nyelvű katonai szerződéseket, amelyeket esetleg nem is értenek, miközben elkobozzák az útlevelüket, és esélyük sincs távozni. Afrikai országokból legalább 2000-en írtak alá szerződést az orosz védelmi minisztériummal. A legfőbb forrásországok közé tartozik Egyiptom, Ghána, Kenya, Dél-Afrika és Szudán. Összességében Oroszország közel 46 000 külföldi állampolgárt toborzott 151 országból. Közép-Ázsia dominál, mivel a külföldi újoncok mintegy 20 000-e – ami 44%-ot jelent – innen érkezik az orosz hadseregbe. Eddig több mint 8000 üzbég és 5000 tádzsik férfi harcolt Ukrajnában. 2020-ban Oroszország akár 15 000 nepáli férfit is csábított Oroszországba, de a toborzás élesen visszaesett, miután a nepáli kormány diplomáciai nyomást gyakorolt és betiltotta a munkavállalási engedélyeket. Hasonló esetek történtek kisebb mértékben Srí Lankán és Indiában is, miután India tiltakozott az orosz hatóságok megtévesztő gyakorlata ellen. Az ukrán hírszerzés azt is megerősítette, hogy több mint ezer kubai férfi csatlakozott az orosz hadsereghez. A kubaiak a nagyobb, nem posztszovjet csoportok közé tartoztak, miközben a toborzás során a kubai hatóságok letartóztatták a közvetítőket, később pedig ukrán diplomáciai erőfeszítések igyekeztek visszaszorítani azt. Összességében Oroszország növekvő függősége a külföldi harcosoktól egy mélyebb gyengeségre világít rá, mivel a Kreml küzd, hogy fenntartson egy olyan háborút, amely továbbra is hatalmas számú katonát emészt fel. Ahelyett, hogy szembenézne az otthoni újabb mozgósítás politikai kockázataival, Moszkva a külföldi, kiszolgáltatott népességekre hárítja az emberi áldozatokat. Ahogy a toborzási botrányok terjednek, a diplomáciai nyomás nő, és a kormányok közbelépnek, Oroszország rájöhet, hogy a gazdasági kétségbeesés kihasználása ugyan biztosíthat átmeneti munkaerőt, de nem jelent fenntartható megoldást a hosszú távú katonai válságára.