Az alvilágnak nincs romantikája

Zerkovitz Béla A neon fények tarka tengerében Egy sötét mellék utcán ballagok Ott álldogálnak áldozatra lesve Sápadt arcú züllött angyalok És kávéháznak ajtaján belépve Önfeledten utánuk megyek A füst fellegbe harmonika nyávog S én hallgatom a fájó éneket Én maga nélkül nem tudok már élni Sem éjjelem se nappalom nekem A szívemet is ki kéne cserélni Hogy újra boldog s vidám legyen Én terítetlen asztalokra vágyok Ott megpihenni csámpás székeken Az alvilág mán csak az én világom A jó ég tudja hogy mért szeretem Szóló Kinevetnek ott ahol meglátnak A sarki lámpa fénye hű barát Éjszakai rút csavargó lettem Mert halálosan szeretek egy lányt Az alvilágnak nincs romantikája Az alvilágban nincsen szerelem Én mégis lejárok az alvilágba A jó ég tudja hogy mért szeretem Az alvilágba nincs tavaszi szellő Se nyár sem ősz se jégvirágos tél Én mégis lejárok az alvilágba Egy sápadt arcú züllött angyalér