R@bbit-Közel mégis Távol

(Verse 1) Látom még az arcodat, ahogy a fénybe lépsz, A pillanat megállt, de tudtam, hogy elmész. Itt voltál mellettem, éreztem a bőröd, Mégis észre sem vetted, hogy töröd a szívemet darabokra minden egyes szónál. Olyan közel voltál, de fényévekre toltál el magadtól de nem mondtam semmit, csak hallgattam mélyen, Mert féltem, ha hozzád érek, elenyészel a szélben. (Refrén) Itt voltál mellettem, elértem volna a kezed, De a sorsunk lapjait már más valaki fogja meg. Be nem teljesült szerelem, egy ki nem mondott szó, Minden, ami lehettünk volna, elnyelte a hó. (Verse 2) Nevettünk a semmin, a várossal a lábunknál, Én hidat építettem, te meg falat, ami ránk talál. Nézem a szemedet, látom a szerepet, barát vagyok támaszkodj rám. a lelkem a járdán az éjszaka éjfélre jár. Hányszor kísértelek az utca is elaludt már? Közel lenni méreg, éget a láz meg a belső szilánk! Ott álltam az ajtóban, öleltelek, fojtott a pánik, tudtam, hogy holnap a reggel mással talál meg hiányzol máris! (Refrén) Itt voltál mellettem, elértem volna a kezed, De a sorsunk lapjait már más valaki fogja meg. Be nem teljesült szerelem, egy ki nem mondott szó, Minden, ami lehettünk volna, elnyelte a hó. (Verse 3 ) Eltelt az év, de a kövezet őrzi a lépteink súlyát, Nincsenek jelek, se közös holnapok, a tegnapot árnyak fújják. Boldog vagy mással, örülök tényleg, de bennem a neved még éget, Tanulom élni a hiányt, az életem nélküled megfakult kép lett! Elérhetetlen a csillagom voltál, a sötétben kereslek még, Itt maradtam a rímekkel egyedül, az utolsó fénysugár ég! (Refrén) Itt voltál mellettem, elértem volna a kezed, De a sorsunk lapjait már más valaki fogja meg. Be nem teljesült szerelem, egy ki nem mondott szó, Minden, ami lehettünk volna, elnyelte a hó.