RÁNCOK

Non-Deterministic Theatre GUTstage experimental format – AI in live theatrical interaction Premier: Grazer Ungarisches Theater, 2026. május 1. Koncepció és keretrendszer - Do Pick szereplők: ÉVA - Tünde Tüchler ChatGPT A produkció a mesterséges intelligencia valós idejű színpadi jelenlétének eddig nem használt kísérleti formáját alkalmazza. A formátum a Grazer Ungarisches Theater GUTstage műhelyében került kidolgozásra. Non-Deterministic Theatre – developed by Do Pick © Éva egy ötvenes éveiben járó, csinos háziasszony, aki nem képes megbékélni a ráncaival. Van két gyereke, egy 25 éves fia az első házasságából és egy tíz éves kislánya a mostani házasságából. Mindene megvan, a férje szereti, kiegyensúlyzottan élnek, Éva mégis képtelen boldognak érezni magát. Úgy gondolja alavető társadalmi elvárás a nőkkel szemben, hogy örökké szépek és fiatalok maradjanak. A ráncai, az öregedés feletti keserűség átszövi élete minden pillanatát. Egy ördögi körben őrlődik, amiből nem lát kiutat. Képtelen rá, hogy megbeszélje valakivel a problémáit, annyira szégyelli az öregedését, ezért a ChatGPT-hez fordul tanácsért. De az AI minden tanácsa süket fülekre lel nála, nem is hallja a megoldásokat, csak a külső változtatás lehetőségének az örvényében sodródik parttalanul. A Non-Deterministic Theatre előadásai nem nyújtanak szórakozást a szó klasszikus értelmében. Ezek az előadások kellemetlen érzéseket keltenek, a néző egy idő után feszengeni kezd. A helyzetek egyszerre abszurdak és hétköznapiak. Nem nagy horderejűek, nem felkavaróak. Jelentéktelen, hétköznapi problémákat mutatunk meg, amit roppant kellemetlen nézni. Nem azért, mert kellemetlen vagy felkavaró a téma. Épp ellenkezőleg. Ha benne vagyunk egy ilyen helyzetben, észre sem vesszük. Ezek a mai ember napi drámái. Ma nincsenek olyan élethelyzetek a mindennapokban, mint Shakespeare vagy Molière korában. Ma is vannak hatalmi harcok, féltékenység, árulás, szerelem, csalódás, halál, társadalmi problémák, de a hétköznapi ember által megélt feszültségek természete megváltozott, és ezek sokkal inkább belső, önmagába forduló konfliktusok. A mai embernek elsősorban önmagával és a konfliktuskezeléssel van problémája. Most, hogy az AI mindennapi életünk valóságává vált, ezzel az ember partnerévé is vált, helyettesítve a valós emberi kapcsolatokat. És ugyanúgy nem hallgat senki az AI jó tanácsaira, ahogy a másik ember tanácsaira sem. A valódi drámai feszültség nem a színpadon zajlik, hanem a néző lelkében, aki először feszeng, unja, majd ki akar menekülni, mert nem akar azonosulni ezzel a vekengéssel, amikor a szereplő képtelen kilépni a saját gondolatainak ördögi köréből, kihelyezve a megoldás lehetőségét az AI-ra, tolva a felelősséget. Nem akar valódi változást, gyors, instant megoldásokat akar a vélt vagy valós problémáira. Ha azt mondjuk, a színház feladata minden korban az volt, hogy tükröt tartson a társadalmi, emberi problémákra, akkor ma ebbe a tükörbe kell belenézni, ahol egy szereptévesztett, kiüresedett, emberi helyzetekre és megoldásokra képtelen emberiség vekeng az álproblémáin. A Non-Deterministic Theatre erre tesz kísérletet. Grazer Ungarisches Theater art director Do Pick The performances of NON-DETERMINISTIC THEATRE apply a previously unused experimental form of the real-time stage presence of artificial intelligence. The format was developed in the GUTstage workshop of the Grazer Ungarisches Theater. Developed by Do Pick ©