Még fogom a kezed | Music by Sylvia Lior

Van egy kéz, amelyet először azért fogunk, hogy biztonságban legyen. Egy első iskolanapon, az iskola ajtaja előtt egy kislány erősen szorítja az apja kezét. Túl nagy még a táska a vállán, új a cipő, idegen minden, ami odabent vár. Legörbül a szája, könny gyűlik a szemébe, és legszívesebben még maradna. Az apa mosolyog rá, bátorítja. Pedig neki sem olyan könnyű elengedni azt a kis kezet. Aztán telnek az évek. Jönnek a biciklizések, a becsapott ajtók, a késő esti hazavárások, a hétköznapok. És egyszer csak ugyanaz az apa egy ajtóban állva nézi a lányát. Csakhogy a kislány helyén már egy felnőtt nő áll. Menyasszonyi ruhában. A „Még fogom a kezed” egy apa visszaemlékezése azokról az évekről, amelyek szinte észrevétlenül fértek el két összekulcsolódó kéz között. Arról, milyen különös dolog szülőként egész életünkben arra tanítani valakit, hogy legyen bátor, találja meg a saját útját, merjen szeretni és elindulni rajta, majd amikor valóban eljön ez a pillanat, nekünk kell megtanulnunk elengedni. Az esküvőn újra egymás kezét fogják. Csak most talán az apa szorítja egy kicsit erősebben. Még egy lépés. Aztán még egy. Még fogom a kezed. Aztán hagylak menni. ❤️ 🎵 Music by Sylvia Lior