László Ágnes újságíró vendége Rost Andrea

Erről még nem beszéltem senkinek Még mindig győzni akarok! – mondja Rost Andrea Kossuth-, Prima Primissima- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Érdemes Művész, aki nemzetközi pályáját a Wiener Staatsoperben kezdte, majd a milánói Scalában 1994-ben debütált Riccardo Muti meghívására. Ikonikus főszerepeiben a világ legjelentősebb operaházaiban lépett fel, többek között a New York-i Metropolitan Operában, a londoni Royal Opera House-ban, chicagói Lyric Operában, a Washingtoni Nemzeti Operában, a Los Angeles-i Operában, a tokiói New National Operában és a Magyar Állami Operaházban. Nem véletlen, hogy úgy érzi: minden álma megvalósult, de a csúcs magányos hely. Egy jósnő gyerekkorában megjósolta, hogy világhírű művész válik belőle, és két gyermeke lesz. Így is történt. Háromévesen már énekelt és színházasdit játszott. A csepeli általános iskolában „parasztcsajnak” bélyegezték, de ez küzdelmet generált benne, és el is érte vele a célját. Szenvedélyesen érdeklődik a japán kultúra iránt, a Covid19-pandémia kitöréséig rendszeresen tartott kurzusokat a Kirishima Nemzetközi Zenei Fesztiválon. 2023-ban megpályázta az Operaház főigazgatói posztját, majd a szégyenteljes döntés után nem írta alá a következő évadra szóló szerződését. 2024 áprilisában fellépett Magyar Péter Parlament előtti tüntetésén. Azóta sem bánta meg egyik döntését sem, azzal együtt, hogy így szülőhazájában légüres térbe került. 2024-ben megalapította a nevét viselő Operaakadémiát, amely fiatal operaénekeseknek nyújt komplex szakmai programot. A háromhetes intenzív műhelymunkát követően a fiatalok nyilvános előadásokon mutatkozhattak be A varázsfuvola szerepeiben, Rost Andrea rendezésében. „Mindaz, ami eddig megtörtént velem a pályámon, fantasztikus, álomszerű, de lehet, hogy még több is van előttem” – mondta néhány évvel ezelőtt. Vajon mit mond most? Megtudjuk ezt is és még sok minden mást is!