Перейти к содержимому

Az Építésvezető munkanaplója - Kiss Lehel 20260808

Szabiz

0:00 / 0:00

Az Építésvezető munkanaplója - Kiss Lehel 20260808

377 просмотров · 1 мес. назад
Szabiz
4,01 тыс. подписчиков
377 просмотров · 1 мес. назад
Nehémiás könyvének harmadik fejezete az a típusú igerész, amelynél az ember hajlamos egyszerűen átlapozni; pedig nem véletlenül került bele a Bibliába – akárcsak a nemzetségtáblázatok. Ebben a részben egy építkezés részletes leírását olvashatjuk: nevek, kapuk, tornyok, falak – mintha csak egy száraz építési jelentés lenne. De ha közelebbről megvizsgáljuk, meglátjuk benne a csodát: nemcsak Jeruzsálem falai épülnek, hanem Isten országa is, és Isten számon tartja az építőket, a munkájukat sőt még a lelkületüket is. Mert Isten nemcsak a fal minden egyes szakaszát látta Jeruzsálemben, hanem az építőket is név szerint ismerte, és látta azt is, milyen indulattal végezték a munkájukat. És ma is számon tartja mindazt, amit az ő országának építésében végzünk. Ebből a mennyei „munkajegyzékből” pedig kiderül: Isten országát nem csupán az erős kőművesek építik, hanem az illatos kezű kenetkészítők, a finom kezű ötvösök, a fejedelmi leányok, és azok az erőtlen, beteg asszonyok is, akik az út szélén megpihenve, egy összecsukható széken ülve is tovább igyekeznek az Úr ügyében. Mert Isten országának építésében nem az számít, hogy milyen erősnek látszol, hanem hogy kész vagy-e a tőled telhetőt odaadni Istennek. Fő üzenetek: 1. A Juhok kapujától a Juhok kapujáig: A fejezet egy hatalmas kört ír le: az építkezés a Juhok kapujánál kezdődik (ahol az áldozati bárányokat vitték be), és az utolsó versben ugyanitt fejeződik be. Ez nem véletlen! Ez a kapu az Úr Jézus Krisztust, az Isten Bárányát jelképezi. Ő az Alfa és az Ómega. A mi életünk és minden szolgálatunk Őbenne kezdődik, és Hozzá tér vissza. Minden, amit teszünk, ebben az isteni keretben nyeri el az értelmét. 2. Az alkalmatlanok is alkalmasak: A falat nemcsak profi építőmesterek húzták fel. Az igében ötvösöket, kenetkészítőket (patikusokat) és egy fejedelem leányait is ott találjuk a malteros vödrök és nehéz kövek között. Ezek a finom kezű, illatos emberek nem kényeskedtek, nem mondták, hogy "kár a kezünkért". Isten országában az alkalmasságunk nem a fizikai erőnkből vagy a tapasztalatunkból fakad, hanem az engedelmességünkből. Aki Isten gyermeke, az nem a tükör előtt bámulja magát, hanem beáll a szolgálatba. 3. Isten pontosan vezeti a jelenléti ívet: Isten nyilvántartja a neveket – még azokét is, akik nincsenek benne a Bibliában, de az Ő országát építették. De nemcsak a neveket, hanem a munka terjedelmét is ismeri: ki hol kezdte, és meddig jutott. Ahogy a sírkövön is van egy pici vonalka a születés és a halál évszáma között (ami maga az életünk), Isten ezt a mi kis "vonalkánkat", a rendelkezésünkre álló időt és elvégzett munkát is pontosan számon tartja. „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti cselekedeteitekről...” (Zsid 6,10) 4. Nincs lelki arisztokrácia: A feljegyzésekből kiderül, hogy a papok és a fejedelmek nem egy páholyból dirigáltak, és nem kérték ki maguknak a fizikai munkát – kétkezi munkásként álltak be a nép közé. Isten országában nincs felsőbbrendűség: mindannyian szolgatársak vagyunk. Aki nagy akar lenni, annak mindenkinek a szolgájává kell lennie. Nem ugyanazt csinálják, de ugyanazt az ügyet szolgálják. „Mert amiképpen egy testben sok tagunk van... azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban...” (Róm 12,4-5) 5. Negatív példák: Isten a hiányosságokat is feljegyzi. Eliásib megépítette a juhok kapuját, de a Biblia különös módon nem említi nála a zárakat és reteszeket, amelyeket más kapuknál megnevez. Később pedig kiderül róla, hogy Tóbiással, Isten népének ellenségével vállalt közösséget. Mintha azt üzenné a történet: lehet valaki Isten házának építője, miközben a saját életében nem őrzi megfelelően a kapukat. A tékabeli előkelőkről is szomorúan jegyzi meg az ige: "nem hajtották nyakukat az ő uruk munkájának jármába". Ott kellett volna lenniük, de a nevük mellé egy nagy hiányzás került a mennyei naplóban. 6. A munka minőségét a lelkület határozza meg: Isten nemcsak azt nézi, mit csinálunk, hanem hogly hogyan. Bárukról feljegyzi az Ige, hogy "buzgósággal" javította a falat. Ezt a lelkületet mutatta meg az a kórházban fekvő, haldokló hívő asszony is, akinek már beszélni sem volt ereje, de utolsó mozdulatával még megszorította a mellette fekvő, panaszkodó betegtársa kezét, hogy erőt adjon neki. Az építkezés még tart, és Istennek ma is ilyen minőségi, buzgó és szeretetteljes munkásokra van szüksége! *Neh 3,1-35 *lehel, szabiz, ai