A mostohaanyja egy megalázó levéllel csapdába küldte — de valami váratlan történt

Hollósy Nórát egy rosszindulatú társasági tréfa részeként küldik a Bakony mélyén élő, zárkózott Várady Miklós herceg kastélyába. Mindenki arra számít, hogy a találkozás újabb botrányt szül majd, ám Feketeerdő falai között Nóra hamarosan rájön, hogy a hírnév és a valóság két egészen különböző dolog. Két ember története ez, akiknek a világ már előre kiosztotta a szerepét — csakhogy egyikük sem akar a megírt szabályok szerint játszani. Az ötlet abból a kérdésből indult, hogy mi történik, ha egy megrendezett társasági tréfa pontosan az ellenkező eredményt hozza, mint amit a kitervelői vártak. Különösen izgalmasnak találtam ezt egy olyan 19. század eleji világban, ahol a rang, a jó hírnév és a társasági vélemény szinte az ember egész jövőjét meghatározhatta. Nóra és Miklós történetében ezért nem a nagy történelmi eseményeket akartam előtérbe helyezni, hanem azt, hogyan hat egy korszak szabályrendszere két olyan emberre, akik egyik napról a másikra kénytelenek újragondolni mindazt, amit egymásról és önmagukról hittek. A rajzolt képi világot azért választottam, mert ehhez a történethez közelebb éreztem a régi könyvillusztrációk és korabeli metszetek hangulatát, mint a teljes realizmust. Így Feketeerdő, az esős bakonyi táj, a gyertyafényes szobák és a régi Pest világa egy kicsit olyan lehet, mintha egy kétszáz éves regény lapjai elevenednének meg. 📍 Források és történelmi-irodalmi alapok: • Dobszay Tamás – Fónagy Zoltán, A rendi társadalom utolsó évtizedei, in Gergely András szerk.: Magyarország története a 19. században • Nagy-L. István, A francia háborúk, Magyarország és a Habsburg Monarchia (1792–1815) • Jókai Mór, Egy magyar nábob