Gire - Zöld Zivatar

Nyári hajókon, őszi vonatban lassan és lassan, mindig csak lassan feslik az emlék, elveszik innen, eltűnik, aztán felhő lesz minden. Homlokán árnyék játszik, hasában fény virágzik. Szobája mélyén a nyár citerázik, de ablakot nyit, ha az ősz hegedül, utaid fölött ha megáll ma este, zöld zivatarral a földbe merül. Homlokán árnyék játszik, hasában fény virágzik. Telve az éjjel az ősz sűrűjével, hajadban motoz kis rozsdabogár. Lopakszik lassan a zöld zivatarban s lehunyja szemét a vénád falán. Magában, egymagában csak a ringó óceánban. Magában, egymagában csak a ringó óceánban.