Ahol a betyár lelke megpihen: Varga Feri és a tiszajenői nyugalom

Varga Ferenc nevét sokan és sokféleképpen ismerik az országban. Van, akinek még az egyenruhás múlt, a rendőri hivatás szigorú arca ugrik be róla, másoknak a televíziós reality-k világa, ahol túlélőképességét tette próbára. Az utóbbi években azonban a neve összefonódott a Betyársereggel és a Bűnvadászokkal: Feri ott van a frontvonalban, ha védelemre, mentésre vagy határozott fellépésre van szükség. Szervez, intézkedik és támogat – ő az az ember, akire a bajban mindig lehet számítani. Ezt a feszített, állandó készenlétet és hajszolt életmódot azonban képtelenség lenne ép ésszel bírni biztos háttér nélkül. Kell egy hely, ahol a külvilág zaja elhalkul, és ahol a „betyár” is leteheti válláról a világ súlyát. Feri számára ez a béke szigete egy tiszajenői tanya mélyén rejlik. Ebben a csendes, vidéki idillben nem a bűnözők, hanem Pipacs, a szamár és Puszedli, a kameruni törpekecske várják haza. Feri vallja: az állatok tiszta tekintete előtt a legkeményebb férfiszív is ellágyul, a természet közelsége pedig képes lecsillapítani a legzaklatottabb lelket is. Itt a csendnek súlya van, a levegőnek pedig más az illata.