A Fény Árnyai 🧡 Magyar Népzenei Változat 🧡

A Fény Árnyai egy modern, magyar népzenei ihletésű dal cimbalommal, tárogatóval és hegedűvel. Fény és árnyék, keresés és remény – mai gondolatok népies hangzásban. #AFényÁrnyai #MagyarNépiesDal #MagyarZene #Népzene #HungarianFolk #MagyarDal #Cimbalom #Tárogató #Janez Mindenki viszi a maga keresztjét, De a büszkeség elrejti a sebek helyét. Álarcot hordunk a világosságban, S eltévedünk a saját szavaink színházában. De az éjszaka nem hazudik a partokon, Egyformán nehéz minden oldalon. A sötétben nincs név, se rang Csak egy halk őszinte visszhang. És én csak nézem az üres teret, Vajon ki mondja ki először a neved? Még nincs se bűn, se büszke győzelem, Csak az a pont, ahol megáll az értelem. Ahol a fény s az árnyék a földön összeér, A király és a koldus is időt kér. Ugyanaz a fázós, néma remegés, Ugyanaz a furcsa, kései ébredés. Nem számít az arany, nem számít a kő, Mindannyiunk felett elszáll az idő. Ahol a fény s az árnyék a földön összeér, Mindenki csak egy kis megnyugvást kér. Előttünk a homályban egy utolsó vonal, Mit nem lehet átlépni üres szavakkal. Amit kívülről a világ rád hagyott, Attól lett a lelked meglopott A tenyereden a tegnap porszembe vész, De a tiszta pillantásod most is túl merész. Nem kell a látszat, a hamis dicsőség, Mert a sötétben csak az igazság a menedék. És én csak nézem az üres teret, Vajon ki mondja ki először a neved? Még nincs se bűn, se büszke győzelem, Csak az a pont, ahol megáll az értelem. Ha szét is szórna a nappali láz, Az éjszaka mindent egyetlen formába ráz. Nem kell, hogy a holnap válaszokat hozzon, Hagyd hogy a csendünk a mélyben osztozzon. Mert ami köztünk a homályban áll, Ahhoz minden lélek hazatalál. Ahol a fény s az árnyék a földön összeér, A király és a koldus is időt kér. Ugyanaz a fázós, néma remegés, Ugyanaz a furcsa, kései ébredés. Nem számít az arany, nem számít a kő, Mindannyiunk felett elszáll az idő. Ahol a fény s az árnyék a földön összeér, Mindenki csak egy kis megnyugvást kér. Mire a láz elhal, a homály kitágul, A szív ritmusa lassan elhalkul. Nem kell több szó, az éj mindent felold, A fénylő égen tündököl már a hold Kéz a kézben az utolsó vonal szélén, Megnyugszunk, mint árnyék a fény közepén.