A magyar nők második műszakja: ki vitte a háztartást a gyár után?

Ezerkilencszázhatvanháromban a tizennyolc és hatvan év közötti magyar nők átlagosan négyszer annyi időt fordítottak a háztartás és a család ellátására, mint a férfiak. Közben a női foglalkoztatás tömegessé vált: gyárak, irodák, üzletek, iskolák és kórházak számítottak a munkájukra. Ebben az epizódban korabeli KSH-időmérlegek, bölcsődei statisztikák és történeti kutatások alapján követjük végig, miből állt a „második műszak”. Megnézzük, mennyit könnyített a mosógép, a vezetékes víz, a hűtő, az üzemi menza, a bölcsőde, a gyes és később a gyed; milyen feladatokat vállaltak a férfiak; és miért maradt a háztartás megszervezésének elsődleges felelőssége többnyire a nőknél. A történet nem azt állítja, hogy minden család egyformán élt, vagy hogy a női munkavállalás csak teher volt. A városi gyári munkásnő, a falusi téeszdolgozó, az ingázó anya és a rokoni segítségtől távol élő lakótelepi család más lehetőségekkel rendelkezett. A közös kérdés az volt: ki adta az idejét ahhoz, hogy a kétkeresős család és vele az egész gazdaság nap mint nap működni tudjon?