Akihez hazamegyek | Music by Sylvia Lior

Egy nyári délután. Egy kávézó terasza. Egy csésze kávé és az utca, ahol közben zajlik az élet. Aztán valaki elsétál előttünk. Egy arc, egy mosoly, egy találkozó tekintet. Talán egy pillanatra még azzal a gondolattal is eljátszunk, milyen lenne felállni és utánaindulni. Aztán érkezik egy üzenet. Néhány teljesen hétköznapi szó. Egy apró kérés. És a végén egy szív. Hirtelen eszünkbe jut valaki más. A közös reggelek. Az összegyűrt takaró. A vacsorák, a csendek, a viták és kibékülések. A gyerekek széthagyott játékai. Mindaz a rengeteg hétköznapi pillanat, amelyből az évek alatt lassan otthon lett. Az „Akihez hazamegyek” nem arról szól, hogy ha szeretünk valakit, többé senki mást nem látunk szépnek, hanem arról a sokkal mélyebb érzésről, amikor a világ tele lehet érdekes arcokkal és futó pillanatokkal, mi mégis pontosan tudjuk: kihez akarunk hazamenni. A kávé közben elfogy. Az idegen már rég eltűnt a járókelők között. A kávézó mellett pedig éppen csokrot köt a virágárus. 🌷 🎵 Music by Sylvia Lior