Szalay László : Ne szidjatok soha engem

Zene és Szöveg : ID. KALMÁR TIBOR 1893 - 1944 .. SZALAY LÁSZLÓ 1915 - 1990 : Ne szidjatok soha engem : (SZÓL A NÓTA 7. Füzetében) Ne szidjatok soha engem, én a szidást nem érdemlem, nem tudok más lenni. Mert akinek a szíve fáj, hajnalban is mulatni jár, nem lesz abból semmi. Szeretem a cigány zenét, a jó borból sosem elég. Rohanok egy züllött sötét, elmúlás elébe. Éjszakáról éjszakára, ezt húzatom a csárdába, hogy vége van már vége. Akkor sirassatok engem, ha majd egyszer a szívemből, elfogytak a nóták. Oly szomorú oly kietlen, mint a téli fagyos kertben, a hervadó rózsák. /:Hadd menjek én feledőbe, vigyetek a temetőbe. Véssétek egy szürke kőbe, ezt a kevés pár szót. Élt egyszer egy koldus szegény, dalos szívű nótás legény. Kár volt érte, kár volt!:/