Egy szóra várva

Egy szóra várva Fájdalmas dolog, mikor anyád sírja előtt állsz, és arra vársz, hogy valami csoda folytán szól is majd hozzád. Csak egy szót, csak annyit, drága gyermekem, van élet a halál után, ne félts hát engem. Tudjuk, hogy ez sohasem történhetik meg, de hiába, ha szívünk másképpen érez, mert szívünk azt érzi, hogy a halál csak egy hosszantartó, boldog álmodás amiből egyszer felébrednek azok az anyák, akik már odaát lépik a csillagok nyomát. Fáj az a tudat, hogy már nem valósul meg azon elképzelésünk, hogy velünk legyenek, és ott álljunk előttük, mint egykor hajdanán, egy valóssággal átélt, szép Anyák napján. De egyszer talán valamikor megadatik nékünk, hogy virággal kezünkben anyánk elé lépjünk, és mosolyogva adjuk át azt a színes csokrot, amit a Jóisten két keze, odaát megáldott. Kun Magdolna