Csend ül a szobán…

Csend ül a szobán, mint egy elrontott vallomás. A falakon még itt maradt minden kimondatlan vitánk. A hangod halvány árnyék, nem üt már akkorát. De néha még felébredek, mintha hívnál tovább. Túl sok volt bennem az igaz, amit te nem bírtál el… Majd egyszer hallod a nevem egy idegen dalban még, és rájössz, nem voltam zaj csak én voltam benned a fény. Amikor minden ugyanúgy fáj, és minden arc szétesik, én leszek az utolsó hang, ami benned visszhangzik. Nem kértem örökkét, csak egy őszinte percet. Te félúton kiszálltál, én végig hittem benned. Most neonfényű utcák tanítanak élni újra. De néha még bennem ég a múltunk torz gitárhúrja. Nem harag maradt… csak egy be nem zárt ajtó. Majd egyszer hallod a nevem egy idegen dalban még… Rájössz, nem voltam akárki, csak nem figyeltél rég. Széttört hangszóró szívem, túl hangos volt neked. Én élni akartam benned, te túl könnyen engedtél el. Most már nem várok rád, nem ég bennem ugyanaz. De ha egyszer hiányzom majd, tudd, ez volt az igazi hang. Papp/Copyright/ #érzelmek #music #szerelem 🎼 Zene és ének: mesterséges intelligencia (AI)