Pósa Lajos: Október hatodikán [AI historical/gothic/requiem]

/ Magyar lélekből fogant, mesterséges intelligencia által született alkotás / PÓSA LAJOS: OKTÓBER HATODIKÁN Tizenhárom csillag Tizenhárom csillag ragyog Arad felett az égen, Ott vigyáznak a magyarra Az igazság, a szabadság nevében. Integet is a mi fényes Tizenhárom csillagunk… Értjük, értjük, mit beszéltek! A hazáért, ha kell, mi is meghalunk! Mit suttog az őszi szellő? Mit suttog az őszi szellő Az aradi síkon? Azt suttogja, azt zokogja: Fű, fa, levél sírjon. Azt zokogja, hogy minden szem Boruljon ma könnybe; Induljon meg millió szív Fájdalmának gyöngye. Tündökölve szálljon mind a Vértanúk szobrára! Takarja be a magyar föld Harmatos virága! Az aradi tizenhárom Az aradi tizenhárom Ül az Isten jobbján… Kérve kérik: függjön szeme A magyarok sorsán. Szól az Isten: „Látom mindig! Honszerető nemzet! Koszorút fon fejetekre… Soha el nem veszhet!”