🔥🔥🔥 Gyújts tüzet és égj az Úrért! - Fábián Attila

Részlet: De Pál apostolnak nem volt cipőboksza. Pál apostolnak nem volt benzinje. Pál apostolnak nem volt grillgyújtósa, amit, ha meggyújtasz, segít neked abban, hogy tüzet csinálj, meleget csinálj, ételt készíts, megmelegedj mellette. A vizes fa nem nagyon akar égni, viszont nagyon akar füstölni. Na-gyobb a füstje, mint a lángja. Ezt látjuk-e ebben a történetben? Mert ezt látnunk kell ahhoz, hogy megértsük, hogy ott van Pál, a barbárok segítenek nekik és, ahogy mondja itt az Ige: nem kö-zönséges módon bántak velük, hanem nagyon szívélyesen segítették őket. De a fát Pál apostolnak kellett gyűjteni és nem elég a baj, nem elég a probléma, hogy fogoly vagyok. Sehol nem látjuk az Igében, hogy levették volna róla a láncokat. Nem elég, hogy fogoly vagyok, nem elég, hogy majd-nem megfulladok a vízben, az egyik katona azt javasolja a parancsnoknak, hogy az összes foglyot öljük meg, vágjuk le őket. Miért mondta ezt a római katona? Azért, mert abban az időben a római fegyőr, a katona, aki őrizte a foglyokat, az életével felelt a rabokért. Ha egy rab megszökött, ha egy rab eltűnt, akkor ő az életével fizetett érte. És ezt a tanácsot kapta Julius, aki a hajó parancsnoka volt, hogy vágja le az összes foglyot. Látjuk a kegyelmet, hogy Pál apostol a hajó parancsnoka szí-vének kedves volt és megmentette az ő életét a többiekével együtt. Egyik csoda a másik után, egyik kegyelem a másik után. Még ott van, hogy meg kellene me-legedni, de füstöl a rőzse, füstöl a fa és nem elég ez, rádobom a tűzre és kijön a rőzse közül egy vi-pera, egy mérgeskígyó és ráragad a kezemre. Mi kell még ezek után, hogy az ember azt mondja: U-ram, még ez is? Hányan mondják ezt, amikor mennek előre az életben: még ez is, még az is, mikor lesz már vége, mikor lesz már megnyugvás, mikor lesz már békesség, mikor lesz már nyugalom, hagyjon már mindenki engem békén, bárcsak el se kezdtem volna ezt! De Pál apostolban volt va-lami és Ő ezt bizonyára nem tudta. Mi ezt látjuk az Igéből, hogy a tűz, ami égett a szívében, ezt ő bemutatta azzal is, hogy pakolt a tűzre. Nem volt kifogása, nem volt elkeseredése. Ez képessé tette őt arra, hogy fogja azt a kígyót, belerázza a tűzbe és ahonnan kijött a kígyó, ami miatt kijött a kígyó a tűzből, mert ugye a kígyó a tűzből jött ki. Miért jött ki? A meleg miatt. Tehát amíg kényelmes helyzetben volt, addig, ha fogja a kupac rőzsét Pál és odadobja a tűz mellé, akkor ott maradt volna, de rádobta a tűzre. Tehát, ha égünk az Úrért, ha Őérte dolgozunk, Őérte munkálkodunk, Őérte vé-gezzük a feladatunkat, ez azt hozza nekünk, hogy lesznek kígyók, lesznek viperák, akik meg a-karnak marni minket. Lesznek helyzetek, amik el akarnak minket tántorítani attól, hogy végezzük a feladatot és végezzük a munkát. Miért? Azért, mert ég a tűz bennünk! De van itt ebben egy csodálatos dolog, hogy ugyanaz a tűz volt, ami megölte a kígyót. Ugyanaz a tűz. Ebben van egy nagyon nagy lecke és erről szeretnék ma beszélni. Kicsit előre is haladtam, hogy meglássuk itt azt, hogy mindannyiunk életébe úgy jött el a tűz eredetileg, hogy valaki tüzet gyújtott az életünkben. Jött valaki: egy szomszéd, egy barát, egy misszionárius, egy prédikátor, egy pásztor, és tüzet gyújtott a szívünkben. Mindannyian úgy kerültünk Krisztus gyülekezeti Testébe, hogy va-laki hirdette nekünk az Igét. Hogyan lehetne hinni prédikáló nélkül? A hit hallásból van, ismerjük az Igéből. Valaki szólta felénk az Igét, valaki tüzet gyújtott bennünk, vagy a szomszéd, vagy édes-anya, vagy édesapa, vagy egy idegen ember, teljesen mindegy. Mint ahogy tüzet gyújtott itt a barbár népség Pálnak és a többieknek, de ez a tűz nem ég folyamatosan. Semelyik fizikai tűz nem ég vég nélkül. Az ószövetségben a papoknak mindennap táplálni kellett a tüzet, hogy az ne aludjon el. Az a tűz, ami fellobbant benned az Úrért öt, tíz, harminc, negyven éve, ha nincs táplálva, nagyon gyor-san, nagyon hamar kiég, mert nem lehet a tegnap tüzéből, a tegnap lendületéből elmenni vég-telenségig. Táplálni kell a tüzet, táplálni kell azt, ami benned lángra lobbant. Istennek az a szerelme, Istennek az a szeretete, amely meggyújtotta benned az iránta való viszontszeretet tüzét. Ezt újra és újra és újra táplálni kell! Ha csupán azokban élünk, ami volt öt, tíz, tizenöt évvel, ezelőtt, csak az emlékeinkből élünk, ak-kor valahogy lemaradtunk. Az élet megelőzött minket. Sokunknak sokkal előrébb kellene járnia, sokkal előrébb lehetnénk, ha tápláltuk volna a tüzet. Régen a gőzhajókat a gőz hajtotta, a nyomás hajtotta őket és ott táplálni kellett a tüzet. Ha a tűz elaludt, kialudt, vagy lecsökkent a nyomás, nem ment annyira a hajó. Minél inkább lángolunk az Úrért, minél inkább tűzben égünk érte, annál in-kább tudunk előre menni és annál inkább meg tudunk a nehézségekben, a problémákban, a kísér-tésekben, a sértésekben, a félreértésekben, a meg nem értésekben - és lehetne sorolni, mennyi minden gondja-baja lehet egy hívő embernek, akár a gyülekezetben is - állni.