A használt Zsiguli drágább volt az újnál: a Merkur-korszak igazi titka

1964 és 1993 között Magyarországon szinte minden új autó egyetlen vállalaton, a Merkuron keresztül jutott gazdához, és ez a vállalat lett az egész ország legutáltabb intézménye. Egy Trabantért 1964-ben 38 000 forintot, vagyis 22 havi átlagbért kellett fizetni, a 70-es évek végén pedig átlagosan 4 évet kellett várni egy Ladára, miközben 1988-ban 360 000 ember állt sorban és mindössze 124 000 autó érkezett az országba. Megnézzük, hogyan működött a csepeli telep, az OTP-csekk, a sorszám és a színre várás, miért futottak felbérelt sportolók a Röppentyű utcai használtautó-telepen egy motorháztetőért, és hogyan lehetett egy egyéves Zsiguli 30-40 százalékkal drágább egy vadonatújnál. A Merkur minden eladott autó árából mindössze 3 százalékot kapott, mégis rajta verte el a port mindenki a sorban állásért, a kenőpénzért és a rossz színért. A kérdés az egész történet végéig nyitva marad: ki csinálta valójában a sort, a csepeli ablak mögött ülő ügyintéző, vagy valaki egészen máshol? A videóban felhasznált zene: Eyes of Glory - Aakash Gandhi, When Johnny Comes Marching Home - Cooper Cannell. A felhasznált fotók az archive.org oldalról származnak, és szabadon hozzáférhetőek.