Hogyan állította meg az amerikai közelségi gyújtó a kamikaze támadásokat Okinaván?

1945-ben Okinava egén egy új amerikai fegyver alapjaiban változtatta meg a kamikaze támadások elleni védekezést. A közelségi gyújtóval felszerelt VT-lövedékek miniatűr rádiótechnológiát használtak, hogy a légvédelmi gránátok a célpont közelében robbanjanak fel – így a tüzéreknek többé nem kellett pontos időzítést vagy távolságot megbecsülniük. A videó bemutatja, hogyan alkalmazták ezt a technológiát az Okinavai csatában és a tíz Kikusui hadművelet során, amikor japán repülőgépek hullámokban támadták az amerikai flottát. Megismerhetjük a radaros felderítés, az amerikai 5 hüvelykes hajóágyúk és a VT-lőszer együttműködését, valamint azt is, miért jelentett komoly hátrányt Japán számára a korlátozott ipari és elektronikai kapacitás. A USS Laffey, a USS Helena és más hadihajók történetein keresztül kirajzolódik, hogyan csökkentette a közelségi gyújtó a kamikaze támadások hatékonyságát. Ez nem csupán egy új lőszertípus története, hanem a radar, az elektronika és a tömegtermelés szerepéé is a második világháború csendes-óceáni hadszínterén.