A régi ház

A régi ház Még látom az öreg péket, abban a kis utcában, hol a kenyér illatáért sokszor meg, meg álltam. Még látom a szakajtót a dagasztott kenyérrel, mit jó nagyanyám sütött, a drága két kezével. Még érzem ízét a fahéjas kalácsnak, az ősszel learatott sárguló búzának., Még magam előtt látom a lábatlan üstöt, s nagyapám pipáját, miből engedte a füstöt. Még visszavágyom házunkba, az ölelő karokba, még belebújnék néha a friss széna halomba, s lennék pár órára értetlen, rakoncátlan gyermek, kit néha vizes nádpálcával jól fenéken vertek. Még álmodoznék zsíros kenyeret majszolva, s emlékeznék halvány, messze tűnt arcokra, vagy csak hallgatnám-hallgatnám a madarak dalát, ha újra enyém lehetne az a régi kicsi ház. Kun Magdolna