Miért rettegett Kádár egy második 1956-tól?

1956 leverése után Kádár János látszólag győztesként került hatalomra. De a szovjet tankok nem adtak neki valódi társadalmi legitimációt. A munkástanácsok, a menekültek, a börtönök, Nagy Imre kivégzése, az állambiztonsági nyilvántartások és a forradalom elhallgatott emlékezete mind ugyanarra emlékeztették: 1956 nem múlt el. Ebben a videóban azt vizsgáljuk meg, miért rettegett Kádár egy második 1956-tól. Nemcsak egy újabb utcai felkeléstől félt, hanem attól, hogy újra összeáll az 1956-os képlet: munkások, diákok, értelmiségiek, nemzeti függetlenségi igény, gazdasági elégedetlenség és Moszkva bizalmának elvesztése. Szó lesz a megtorlásról, a politikai rendőrség újjászervezéséről, a „belső ellenség” nyilvántartásáról, az 1963-as amnesztia korlátairól, a kádári társadalmi alkuról, az új gazdasági mechanizmusról, 1968 Prágájáról, 1980-81 Lengyelországáról, a Szolidaritás sokkjáról, a nyugati adósságokról és arról, hogyan tért vissza végül 1956 igazsága 1989-ben. Források között: Rubicon, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Magyar Nemzeti Levéltár, CIA FOIA Reading Room, Blinken OSA Archivum, U.S. Library of Congress Country Studies, Encyclopaedia Britannica, Baráth Magdolna tanulmánya, Tischler János lengyel válságról szóló munkája és a Kádár külpolitikai tárgyalásait közlő dokumentumkötet.