Som - Závodi: Száz Év Zene - Kóbor Angyal

Fáradt vagy és úgy érzed, hogy széjjel tép a szél, s a városban nincs egy hely, ahová hazamehetnél. A lány, akit elhívtál - és el is ment veled - eltűnt, pedig ráköltötted az utolsó pénzedet. Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél, nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél. Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahol megpihenhetnél, nincs egy lány, nincs egy lány, akit megölelhetnél. A váróterem füstje marja a szemed, ahová elmennél, oda drágán adnak jegyet. Megörülsz egy nőért, a bőröd is viszket már. A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál. De nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél... Hej, kóbor angyal, mindig alul maradsz. Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz. Nincs neved, nincs címed. Senkit nem érint hogy vagy. Vagy ki tudta eddig megjegyezni arcodat? Angyal zuhant tépett szárnnyal a farkasok közé. Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté. Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely