Hogyan vakította el a keleti front hava a katonákat éjszaka?

A keleti front fagyos rónáin a katonákra leselkedő egyik legkegyetlenebb veszély nem a tüzérségi tűz vagy a géppuskafészkek felől érkezett, hanem magából a végtelen, vakító hómezőből. A friss hótakaró az ultraibolya sugárzás akár nyolcvan százalékát is képes visszaverni, ami a fedezékekből kilépő járőröket alulról, védtelen pontokon érte. Bár a katonák nappal semmiféle fájdalmat vagy figyelmeztető jelet nem éreztek, a szaruhártya sejtjeinek elhalása miatt az elviselhetetlen kínok és az átmeneti vakság pontosan a legkritikusabb pillanatban, az éjszakai bevetések és őrségváltások idején csaptak le. Ez a hadtörténeti dokumentumfilm bemutatja a hóvakság működését a második világháború dermesztő keleti frontján, Karéliától egészen a Kaukázus magashegyi gleccsereiig. Megvizsgáljuk, miért hagyták védtelenül a tömeghadseregek gyalogosait, hogyan alkalmazták az inuitok ősi hasított szemüvegét a német hegyivadászok, és miért hallgattak erről a kíméletlen, alakulatokat megbénító jelenségről a hivatalos háborús veszteséglisták.