Bennem élsz tovább (AI gothic/doom ballad)

BENNEM ÉLSZ TOVÁBB Ha a tükörbe nézek, megáll a múló pillanat, Az évek telnek, de mélyen a lényeg megmarad. Tekintetem helyett, a Te szemedet látom, Mely a síron túl is rám vigyáz, ezen a világon. Hogy öregszem, nem bánom, hisz közelebb visz Hozzád, Arcom helyén arcod látom, s vele minden gyűlő ráncát. Bárcsak bennem lenne... minden tiszta, jó erényed... De érzem, Te vezérelsz, ha sötét úton lépek. Belőled ered a kitartás, a türelem, a nyugalom, Hogy a Család az első, s más nem számít: erős erőd az otthonom! Az emlékek koronája a hála a szívemben, Bennem él tovább életed, hordozom a véremben! Szerénység és alázat, az elméd bennem figyel, Szent örökség a múltból, mit szívem nem felejt el. S talán, amit a sors miatt Te már nem tehettél meg, Fontos nekem... s most helyetted büszkén megteszem. Belőled ered a kitartás, a türelem, a nyugalom, Hogy a Család az első, s más nem számít: erős erőd az otthonom! Az emlékek koronája a hála a szívemben, Bennem él tovább életed, hordozom a véremben! A lángot, mit hagytál, nem fújja el bánat, Büszkén állok elébe minden új csatának. Nem tör meg semmi, sorsom tiszta ígéret, Apám fia vagyok – ameddig csak élek..! Hűséggel, büszkén őrizlek... a végső időkig, magamban... Te vagy a fény a sötétben... az el nem múló szavakban... Mindig... velem...